A gyerekekért

A jó gyerek

2017. május 12. - Rádiós Kriszta

Krisztakicsi

A jó gyerek csendes, szófogadó, jól nevelt, jó tanuló, okos, szép, mosolygós, ÉS NEM LÉTEZIK!

                                                      ROSSZ gyerek pedig nincsen! 

      Állítom ezt úgy, hogy nekem három fiam van. Bizony sokszor hívattak be miattuk az óvodába, és az iskolába. Ilyenkor az ember persze rosszul érzi magát, mert mindenki azt szeretné, ha az ő gyerekével nem lenne probléma. Aztán az évek alatt rájöttem, hogy nem a gyerekeimmel van baj, hanem a rendszerrel!

      A rendszer azt szeretné, ha minden gyerek egyforma lenne, mert akkor kevesebb a gond velük, és jobban lehet őket irányítani.

      Pedig a gyerekek hangosak! Így próbálják felhívni magukra a figyelmet, kompenzálva ezzel a méretüket.

      A gyerekek rohangálnak. Igen, mert az nagyon fontos az agyuk fejlődéséhez. Ezért nem jó, ha csak ül otthon a gép előtt. Mert majd az iskolában, vagy az utcán fogja kiélni magát.

      A gyerekek hisztisek. Igen, mert még nem tudják hogyan érjék el azt amit szeretnének. Én azt a módszert követtem, hogy egyszer elmondtam, mit szeretnék. Ha hisztizett, nem vettem róla tudomást. A gyerekek nem buták, tudják, hogy meddig mehetnek el.

      A gyerekek sokszor rosszat csinálnak. Egy gyerek szemszögéből nincsenek rossz dolgok. Hiszen ő csak kíváncsi, és mindent szeretne kipróbálni. Mivel még nem teljesen fejlett az agya, a következményekre nem is gondol. A felelősség később alakul ki náluk.

      Az egyik gyerekemre rásütötték, hogy hiperaktív, mert nem szeretett egy helyben ülni. Mindig szaladt valahová, és mindig csinált valamit, és ha nem adtam neki feladatot, vagy ha nem figyeltem rá eléggé, akkor sajnos még rosszat is. Az osztályfőnöke azt ajánlotta, hogy vigyem orvoshoz, az majd fel ír neki valami nyugtatót. (Nem tettem.) Egyszer behívatott a Magyar tanára, hogy zavarja az órát. Én elmondtam, hogy adjon neki feladatot, mert biztosan unalmában csinálja. Mikor legközelebb találkoztunk, örömmel újságolta, hogy rábízta a fiamra az osztály fegyelmezését, és rögtön csend lett.

      Szerintem hiperaktív gyerek nincs, csak vannak olyan gyerekek, akiknek több mozgás kell. 

      Az egyik forró nyári napon hazafelé utaztam egy távolsági buszon. A hőség elviselhetetlen volt. A busz zsúfolásig megtelt. Az egyik ülésen kb. nyolc hónapos kisbabájával ült, egy fiatal anyuka. A kislány folyamatosan sírt. Szegény nem tudta elmondani, hogy mennyire rosszul érzi magát a melegben. Legszívesebben én is sírtam volna. Az anyuka mindent megpróbált, hogy megnyugtassa, de sajnos nem sikerült neki. Kis idő múlva, egy idősebb nő odaszólt neki, hogy hallgattassa már el azt a gyereket. Az anyuka sírva fakadt. Ekkor, én megpróbáltam elmagyarázni a nőnek, hogy a gyerek a hőség miatt sír, és az ellen senki sem tud semmit tenni. Erre az volt a válasz, hogy bezzeg az ő gyerekei soha sem csináltak ilyen, azok soha sem sírtak, és mindig jól viselkedtek.

      Nagyon megsajnáltam a gyerekeit. Ugyanis ha igazat mondott, akkor vagy nem voltak azok igazi gyerekek, vagy ha ezt várta el tőlük, akkor nem volt igazi gyerekkoruk. Tapasztalatom szerint, inkább az volt az igazság, hogy az évek távlatából sokkal szófogadóbbnak látszottak azok a gyerekek. Ugyanis az idő, mindent megszépít. Ráadásul nem voltunk ott, tehát nem tudhatjuk, hogy igazat mondott-e.

      Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a mai gyerekekkel ugyanúgy nincsen semmi baj, mint a száz évvel ezelőtt születettekkel. Azok is rosszalkodtak, csak nem voltak ennyire szem előtt, mivel nem nagyon voltak otthon. Inkább szaladgáltak a mezőn, vagy fára másztak az erdőben, esetleg csavarogtak az utcán. Azok is futkostak, és hangoskodtak, csak jobban el voltak fáradva, mert sokszor nekik is dolgozniuk kellett.

      Nekem az a véleményem, hogy a mai szülőkkel elhitették, hogy csak a jó tanuló, és a rendes gyerek boldogul az életben. Pedig a statisztikák azt mutatják, hogy az eleven gyerekek sokkal jobban boldogulnak, mert megtanulják, hogy hogyan másszanak ki a slamasztikából. Sokkal nagyobb tapasztalatuk lesz az életről, mint azoknak, akik mindig az anyukájuk szoknyája mellett ülnek.

      Nem vagyunk egyformák, ahogy a gyerekeink sem azok. Ne próbáljuk megváltoztatni őket, hanem használjuk ki a tulajdonságaikat. Ha egy gyerek szeret futni, akkor őt küldjük a boltba. Ha unatkozik, hagyjuk, had segítsen nekünk a házimunkában. Erősítsük az erősségeit, hogy magabiztosabb legyen.

      Legyünk vele minél többet, hogy megismerjük, és megtudjuk, mit, miért csinál, és gondolkozzunk, hogy miként tudjuk a tulajdonságait a javára fordítani. Nekem három fiam van, három teljesen különböző egyéniséggel. Bizony mind a hárommal másképp kellett bánnom, hogy ugyanazt elérjem. Persze ezt ők olykor sérelmezték, de mondhatom, hogy remek felnőtt lett belőlük. Én nagyon büszke vagyok rájuk.

Ha elfáradtál, és egy kis nyugalomra vágysz,

hallgass nyugtató zenét a Momó Rádióban:

                                                                       Nyugtató zenék

                                                                          Altató dalok

                                                                              Mesék

                                                        Hallgassatok magyar gyerek zenéket

 

                                                                          Jó mulatást!

                                                                             Kriszta

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr9512500309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.