A gyerekekért

Milyen a tökéletes szülő?

2017. április 26. - Rádiós Kriszta

 Krisztakicsi

       Azt már most előrebocsátom, hogy tökéletes szülő nincs! Aki ezt állítja magáról, (és sajnos van ilyen) az hazudik! Szerintem a gyereknevelés az egyetlen olyan dolog, amit ha belefeszül az ember, akkor sem tudja tökéletesen csinálni. 

       Méghozzá azért nem létezik tökéletes szülő, mert mindenkinek saját egyénisége van. Egy külön személyiség a szülő, és egy teljesen külön személyiség a gyerek. Van, hogy hasonlítanak egymásra, és van, hogy nem. Van, hogy jól kijönnek egymással, és van, hogy nem. Én is csak most (hogy már felnőttek) látom, hogy miket hibáztam el szülőként.

       Nekem három fiam van, és mind a három teljesen más természetű. Ezért, bár nagyon ügyeltem arra, hogy mindenből egyformán kapjanak, mégsem lehetett ugyanavval a módszerrel elérni náluk, ugyanazt az eredményt.

       Tökéletesen mutatja az eltéréseiket, ahogy közlekedtek. Ha mentünk valahová, a középső szaladt előttem, a legnagyobb kullogott utánam, a kicsi pedig mellettem sétált. De, ez egyáltalán nem volt baj. Igyekeztem elfogadni őket úgy, ahogy vannak, bár nem mindig sikerült.

       Ugyanis a szülőnek csak egy feladata van, méghozzá az, hogy az életre nevelje a gyermekét. Ugyanakkor a társadalom azt várja el, hogy hasznos tagja legyen, aki maximálisan megfelel az elvárásoknak, de mindezt úgy, hogy közben nem zavar másokat. A tanárok pedig csendes, szorgalmas, jó tanuló gyerekeket szeretnének.

                                              Egy szülőnek, mindezt figyelembe kell vennie!

        Amíg nem volt gyerekem, határozott elképzelésem volt a gyereknevelésről. Azért, mert kívülről láttam a szülőket, és gyerekeiket. Úgy ítélkeztem, hogy közben nem tudtam róluk semmit. Magamban mérgelődtem, ha egy anyuka nem vett meg egy csokit a síró  kicsinek, holott lehet, hogy cukorbeteg volt, és nem ehetett olyat.

       Sok mindent elterveztem, amit fel kellett adnom abban a pillanatban, hogy megszülettek a fiaim. Kiderült, hogy nem könnyű úgy a kedvükre tenni, hogy közben betartjuk az elvárásokat. Hiszen a gyerek még tapasztalatlan, és nem tudja, hogy mi a jó neki! Arról nem is beszélve, hogy egészen más egy gyereket, kettőt, vagy hármat nevelni. Ilyenkor már a testvéreket is figyelembe kell venni. 

       A gyerek, egy tiszta lap, amit nekünk kell telerajzolni. Mindent meg kell tanítanunk neki. Az én fiaim például a fúrás, faragáson kívül tudnak kötni, varrni, és hímezni, de elsajátították az összes házimunkát is. Hiszen soha nem tudhatjuk, hova sodorja őket az élet, milyen tudásra lesz szükségük a boldoguláshoz.

      Ezért nem is ragaszkodtam soha a kitűnő bizonyítványhoz, hiszen az életben nem a másodfokú egyenletet kell tökéletesen ismerni ahhoz, hogy jól éljenek. Nem is értem azokat a szülőket, akik kiteszik a bizonyítványát a közösségi oldalakra. Hiszen ez magánügy, a gyerek magánügye.

       Bizony jó lett volna, ha a gyerekeimmel szorosabb a kapcsolatom, de szerintem egy szülő nem barát, hanem egy nevelő, aki mutatja az utat. Sokszor nagyon nehéz volt szigorúnak lenni, hiszen senki sem akarja, hogy a gyereke mérges, és rosszkedvű legyen, mert nem kap meg valamit, vagy nem mehet el valahová. De, muszáj következetesnek lenni, és muszáj minden szabályt megtanítani nekik, hogy tényleg boldoguljanak, és ne utálják meg őket a buszon, az utcán, vagy a munkahelyükön, mert nem tudnak köszönni, viselkedni, vagy mert eldobják a szemetet.

       Bár más a generáció, és másként élünk mint régen, az alapvető szabályok most is érvényesek. Az, hogy mennyire voltunk sikeresek a gyereknevelésben, majd az mutatja meg, hogy felnőttként, milyen emberek lettek, hogyan boldogulnak, és megtalálják-e az útjukat a boldogsághoz. A gyereket nem magunknak neveljük, ezért felnőttként a saját útját kell járnia. Azért, mert valamit másképp csinál, mint mi, még nem biztos, hogy rosszul csinálja.

       Én, nagyon büszke vagyok a gyerekeimre! Próbálok nem beleszólni az életükbe, mert el kell követniük a saját hibáikat. Ők, nem én vagyok! Legyenek boldogok! Kényeztetni pedig majd az unokáimat fogom!

       Az interneten nagyon sok nevelési tanácsot olvashatunk. Ehhez próbálok egy kis segítséget nyújtani:

                                                                      Linkajánló

                                                                   Hasznos oldalak

                                                                    Programajánló

                                                 A legfontosabb, hogy nem vagy egyedül!

                                Az összes szülő, ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint te!

                                  Ők, sem csinálják jobban nálad, csak te kívülről esetleg úgy látod!

                                                                               Kriszta

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr2112455013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.