A gyerekekért

Milyen a jó tanító?

2017. április 20. - Rádiós Kriszta

Krisztakicsi

   Szándékosan nem írtam pedagógust, ugyanis nekem erről a szóról, mindig azok az a tanárok jutnak eszembe, akik felsőbbrendűnek érzik magukat a többi embernél. Nekem is volt szerencsém hozzájuk.

   Voltam egy szülői értekezleten ahol, tizenötször elmondta a tanár, hogy ő egyetemet végzett, és a gyerekek, akiket tanít, mind olyan sötétek, hogy nem fogják fel a matematikát. Ekkor megkérdeztem, hogy ha félévkor a 30 fős osztályból, mindenki megbukik matematikából, az szerinte kinek a hibája? Erre az volt a válasz, hogy ő kitűnő eredménnyel végzett az egyetemen, és nem tehet róla, hogy a gyerekeink buták. A matematikát valóban kitűnően ismerte, de sajnos a tudását nem tudta átadni.

   A másik kategória számomra, a tanár. Ő az, aki csak elhadarja a tananyagot, legtöbbször azt is csak felolvassa a tankönyvből, és már alig várja, hogy vége legyen az órának. Csodálkozik, hogy a gyerekek nem figyelnek rá, és nem tisztelik. Eleinte ez egy kicsit zavarja, de aztán belefárad, és még annyira sem törődik a gyerekekkel, mint addig. Láthatóan sem a gyerekek, sem a szakmája nem nagyon érdekli.

   A harmadik típus, a tanító! Ő az, aki azért tanít, mert szeret tanítani. A gyerekek imádják, és figyelnek minden szavára. Sokat követel, de igazságos. Sajnos manapság egyre kevesebb van belőlük. Az egyik gyerekemnek volt egy ilyen tanára, aki azért adott fel sok verset, hogy javítsa a gyerekek memóriáját. Erre a szülők feljelentették, hogy túlterheli a gyerekeket. A kollégái pedig kiközösítették, mert többet dolgozott, mint ők.

   Nekem is volt egy ilyen tanárom. Mi csak Nógrádi papának hívtuk. Már akkor nyugdíjas volt, amikor engem tanított. Amikor megjelent a barna köpenyében, az osztályban síri csend lett, pedig soha, még csak fel sem emelte a hangját. Az első tíz percben röpdolgozatot íratott az előző óra anyagából. Miután beszedte, elkezdte elmesélni a tananyagot, de olyan érdekesen, hogy a mai napig emlékszem rá. Az óra végén pedig felsorolta azoknak a nevét, akik az előző órai röpdolgozatot egyesre írták meg. Nekik bent kellett maradniuk az utolsó óra után, és a Tanító Úr, nekik még egyszer elmondta az anyagot, amiből rosszul teljesítettek. Az a mondás járta, hogy aki nála megbukik, az tényleg buta.

    Tudom, hogy manapság ez a módszer már kivitelezhetetlen, hiszen annyi órájuk van a gyerekeknek, hogy még egy plusz óra, már nem férne bele, és azt is tudom, hogy a mostani tanítók nagyon le vannak terhelve. Sokat beszélgetek velük, és mindenki a sok tananyagra, és a rengeteg adminisztrációra panaszkodik. Nincs idejük foglalkozni a gyerekekkel, és ráadásul annyira megváltozott a világ, hogy már semmilyen tekintélyük nincsen. Amikor még én jártam iskolába, és a tanár beírt az ellenőrzőmbe, akkora pofont kaptam otthon, hogy a fal adta a másikat. (Evvel senkit sem akarok verésre biztatni!) Ma meg a szülő felelősségre vonja a tanárt, hogy miért ad neki annyi házi feladatot.

   Azt gondolom, hogy itt valami nagyon nagy baj van! Ez sajnos meglátszik a tanárokon, és a gyerekek teljesítményén is. Nem értem, miért kell az általános iskolában végigrohanni a tananyagon, ha utána a szakközép iskolában elölről kezdik tanítani? Én azt látom, hogy mindenki csak a teljesítmény alapján ítéli meg a tanárokat, de azt senki sem vizsgálja, hogy vajon alkalmasak-e arra, hogy tanítsák gyermekeinket.

   Nekem soha sem volt matematikus agyam, és bár irodalomból jól teljesítettem, matematikából, csak bukdácsoltam. Másodikos voltam a szakközép iskolában, amikor a tanárom megjegyezte, hogy nem tudok számolni. És, én igazat adtam neki, de mivel mindenképpen le akartam érettségizni, nekiültem egyedül, és megpróbáltam megérteni a matematikát. És, sikerült! Négyesre érettségiztem matematikából. Akkor jöttem rá, hogy nekem másképp működik az agyam, mint a matematikusoké. Szóval nem vagyunk egyformák. Ebből is látszik, hogy nem a mai gyerekekkel van a baj, hanem a módszerrel!

A jó tanító, ezt tudja, felismeri, és alkalmazza is! Változtatni pedig soha sem késő! Ehhez kívánok sok erőt, és kitartást!

Lepjétek meg a gyerekeket, és hallgassatok egy kis gyerekzenét, vagy mesét, a Momó Rádióban!

                                                             kattints ide

                                               Akár az osztályban is okos telefonon, az applikációval!

 

                       Hogyan tudod hallgatni a Momó Rádiót?

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr5512439883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.