A gyerekekért

Azok a szörnyű gyerek könyvek

2017. március 20. - Rádiós Kriszta

Krisztakicsi

Nem tudom, ki járt mostanában könyvesboltban, de azt mondhatom, hogy senkinek sincs könnyű dolga. Én néha-néha benézek, mert kíváncsi vagyok a mostani trendekre, könyvekre. Volt, hogy felolvasást rendeztem könyvesboltban, és ilyenkor volt időm bele-bele olvasni az ott árult kiadványokba.

A mostani gyerekkönyvek (tisztelet annak a pár kivételnek), egyszerűen szörnyűek! Bár legtöbbször a képek gyönyörűek, de szövegük nagyon silány. Volt olyan könyv, amibe beleolvastam, és egyszerűen nem értettem a szöveget. Mintha csak szavak lettek volna összedobálva.

Úgy döntöttem, utána járok ennek a dolognak, hiszen pár tíz évvel ezelőtt még legendásan jók voltak a magyar gyerekkönyvek. Hát megdöbbentem az eredményen.

Régebben, amikor még az én könyveim is megjelentek, úgy történt a dolog, hogy az ember beküldte pár kiadóba a kéziratát, majd ha a kiadó érdemesnek találta a megjelenésre, akkor fizetett az írónak, és kiadta. A kiadó adta a lektort, az illusztrátort, és ő felelt a kiadásért, valamint a terjesztésért is.

Aztán jött a válság. Sok kiadónak volt devizahitele, amit a megváltozott helyzet miatt már nem tudott fizetni, ezért sokan le is húzhatták a rolót. A többi kiadónak pedig azzal kellet szembenéznie, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek, valamint egyre kevesebb pénzük van könyvekre. 

A kevesebb pénz, azt is eredményezte, hogy egyre többen kezdtek gyerekkönyvet írni. Azt gondolták, hogy ezzel egy kis plusz pénzt tudnak keresni. Hiszen látták a tévében, hogy Amerikában milyen könnyen lehet híres író valaki, és az mennyi pénzzel jár.

Csak azt felejtették el, hogy Amerikában 324 millióan élnek, aminek ha a 10 százaléka olvas, akkor az durván 32 millió ember, és ha ennek csak a tíz százaléka gyerek, az is több,mint 3 millió. Ezzel szemben Magyarországon, ha a tíz millió lakosból 10 százalék olvas, és annak is a  tíz százaléka gyerek, akkor az csak száz ezer gyerek. Ma, ha egy könyvet 3000 példányban eladnak, az már sikerkönyvnek számít. Ebből is látszik, hogy ma, Magyarországon sem a könyvírásból, sem a könyvkiadásból nem lehet meggazdagodni.

A könyvkiadóknak valahogy boldogulniuk kellett, ezért manapság pénzért, bárkinek a könyvét kiadják. Ez most úgy néz ki, hogy beküldi az író a kiadóba a kéziratát, és a kiadó megszab az árát, amennyiért elkészíti a könyvet. Ha kell, hoz illusztrátort, de a megrendelő is hozhat. Az árban benne van pár plakát, és kivisznek pár példányt a könyvesboltokba is, ahol 1-2 hónapig a polcon van, és ha nem fogy el, akkor megkapja a megrendelő, és ott adja el, ahol tudja. Ezeket a könyveket, senki sem lektorálja, a szövegeiket senki sem ellenőrzi, ezért sokszor, még a helyesírási hibák is benne maradnak.

A szülő pedig bemegy a könyvesboltba, és választ. Rendszerint a képek, a külalak (szeretik a kemény fedeles könyveket, mert azt gondolják, azok jobb minőségűek), valamint a hátsó táblán lévő ajánló alapján. Aztán pedig csodálkoznak, hogy nem olvassa el a gyerek. Az úgynevezett könyvsikerlisták sem az igaziak, mivel ide is csak azok a könyvek kerülnek, amelyekért valaki fizet. 

De, akkor mi a megoldás? Én, leginkább a könyvtárosoktól szoktam tájékozódni. Ők azért hitelesek, mert amikor visszaviszik a gyerekek a könyveket, mindig megkérdezik tőlük, hogy tetszett-e az írás. Azon túl, hogy ingyen olvashatunk (a felnőttkönyvtárban ugyan van éves díj) bármelyik Magyarországon kapható könyvhöz hozzá juthatunk, még akkor is, ha éppen nincs a könyvtárban, mert napokon belül meg tudják hozatni. Abban is szerencsések vagyunk, hogy szinte minden településen van könyvtár. És addig maradnak is, amíg van, aki használja őket! 

A Momó Rádió is igyekszik segíteni a könyvválasztásban.

Minden héten új könyvet ajánlok:

                                                  kattints ide

Hozzuk vissza a jó könyveket Magyarországra!

Hogyan?

Ne vegyetek silány könyveket! Mindig olvassatok bele, mielőtt megveszitek! Járjatok könyvtárba!

Jó olvasást!

Kriszta

 

 

Börtönbe zárt gyerekek

 Krisztakicsi

Ugyan nem tartozik szorosan az olvasáshoz a következő téma, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.

Ugyanis a mai gyerekek nem csak az olvasás hiánya miatt szenvednek hátrányt, hanem a túlzott féltés miatt is.

A mostani gyerekek, (persze vannak kivételek) úgy élnek, mintha börtönben lennének. Szinte sehova sem mehetnek egyedül, és oda is autóval.  Minden percük be van osztva, és ráadásul semmit nem csinálnak a tanuláson, a különórákon, és az internetezésen kívül. 

Amikor én gyerek voltam, már óvodába is egyedül jártam. Tudom, hogy akkor kevesebb volt az autó, de akkor is figyelni kellett, de én már olyan korán megtanultam önállóan közlekedni, hogy még most, felnőtt koromban sem tudok anélkül átmenni egy úttesten, hogy automatikusan körül ne néznék. A gyerekeim, is gyalog jártak iskolába, és semmi bajuk sem történt. (Pedig még kutyákkal is találkoztak.)

Van egy ismerősöm, aki a három éves gyerekét, még mindig leviszi a lépcsőn, mert fél, hogy elesik rajta. És, lehet, hogy leesik, és megüti magát, de legközelebb már ügyesebben fog esni. Bár tudom, hogy ezt csupa szeretetből teszi, mégis rosszat tesz vele, mert a gyereknek meg kell tanulnia a lépcsőn is közlekedni. Ráadásul egész hátralévő életében tartani fog a lépcsőktől, mert ezt tanulja meg. 

Egy másik ismerősöm, még minden reggel elkíséri a hetedikes lányát az iskolába, és haza is kíséri. Persze tudom, hogy nagyon sok rosszat hall az ember elrabolt gyerekekről, (megjegyzem, hogy szerintem régen is volt ilyen) de inkább azt kellene megtanítani nekik, hogy mit kell tenniük ilyen esetben. Például az én gyerekeim, még a szomszéd autójába sem ültek be soha, hiába is könyörögtek nekik, mert azt tanulták, hogy senkivel sem mehetnek el, sehova. (Mellesleg bármelyikünk szomszédja is lehet pedofil.)

Amikor a legnagyobb fiam óvodás lett, az óvónő elmondása szerint, ő volt az egyetlen, aki villával is tudott enni, mert a többiek szülei attól féltek, hogy kiszúrják a gyerekeik a szemüket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mivel három pici gyerekem volt, nem volt időm őket egyenként etetni és öltöztetni, ezért gyorsan meg kellet tanulniuk önállónak lenni.

Tudom, hogy mindezeket azért teszik a szülők, mert nagyon szeretik a gyereküket, és mindentől meg akarják óvni, de én úgy gondolom, hogy inkább arra kellene megtanítani őket, hogyan oldják meg a problémákat.

Szerintem egy szülőnek az a feladata, hogy a gyermekét felkészítse az életre. És az életben valóban történnek rossz dolgok, amiket nem tudunk elkerülni, de fel tudunk készülni rá. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk ne fulladjon bele a vízbe, ne a víztől tiltsuk el, hanem tanítsuk meg úszni! Én ezt tettem! Az én fiaim, még kötni, és varrni is tudnak, nem is beszélve a házimunkáról, és a barkácsolásról. Hiszen nem lehet tudni, hogy hova veti el őket a sors, és milyen tudásra lesz szükségük a boldoguláshoz. (Abban biztos vagyok, hogy ez hasznosabb, mint a szinusz tétel.)

Sokan panaszkodnak, hogy a mai fiatalok semmihez sem értenek, és ezt én magam is tapasztalom. Aki gyerekkorában nem végez semmilyen munkát, nem mosogat, nem főz, nem takarít, nem tud beverni egy szöget, nem segít a szüleinek, attól nem lehet elvárni, hogy felnőtt korában (főleg kamasz korban, amikor egyébként is lázadnak) egy dolgos, szorgalmas ember legyen, hiszen nem azt tanulja meg. 

Mindenki azt mondja, hogy a mai gyerekeket csak az internet, meg az okos telefon érdekli. de, kérdem én, hogy engednek nekik mást is? Elmehetnek a tóhoz sétálni a barátnőikkel? Elmehetnek egyedül focizni a játszótérre? Elmehetnek az utcára bújócskázni? Elmehetnek egyedül fogócskázni a parkba? Csinálhatnak valamit egyedül? 

Tudom, hogy lehorzsolhatják a térdüket, tudom, hogy eltörhet a karjuk, tudom, hogy rosszat is csinálhatnak, de azt is tudom, hogy az élet, és a szabadság a legjobb tanítómester. Ezek az élmények formálják őket, ahogy minket is formáltak, tanítottak. Emiatt lett belőlünk az, akik vagyunk. Csak gondoljunk a gyerekkorunkra. Biztos, hogy csak veszélytelen, és normális dolgokat műveltünk? Igen, az élet veszélyes, de szórakoztató is egyben!

Végül visszakanyarodva az olvasás fontosságára. Ha egy gyerek sokat olvas, több kalandban lehet része, és nagyon sokat tanulhat belőle. Hiszen minden könyv, egy külön élet, ami tele van tapasztalatokkal, konfliktusokkal, és érzésekkel.

Engedjétek ki a gyermekeiteket a börtönből, és meglátjátok, hogy az okos telefonjukat unalmasnak fogják találni, és szépen lassan leteszik! 

Boldog életet mindenkinek!

 

Kriszta

 

 

 

 

Juhász Magda írónővel beszélgetek

Sokat írok az írásról, olvasásról, és a mesékről. Ezért úgy gondoltam elindítok egy sorozatot, ahol írókkal, költőkkel, mesélőkkel beszélgetek a munkájukról, és arról, hogy ők vajon szerettek-e olvasni gyerekkorukban, és hogyan kezdték a pályájukat. 

Ígérem, hogy sok hasznos, és érdekes információt fogtok hallani.

Főleg arról, hogy nem mindig úgy alakul az életünk, ahogy szeretnénk, és hogy soha sem késő elkezdeni.

Ha az írónőről többet szeretnél tudni, itt találod a verseit:

Gyerek versek

Felnőtt versek

Mesék   és  mesék   és  mesék

Könyveit megvásárolhatod itt, és itt.

 

Jó szórakozást!

Kérlek javasolj nekem beszélgetőtársat!

 

Kriszta

Miért nem olvasnak a mai gyerekek?

   

Az egyik ok, amiért elindítottam a Momó Rádiót, az volt, hogy szerettem volna a mai gyerekeket rávenni az olvasásra. Én nagyon sajnálom őket, hiszen egy fantasztikus dologtól esnek el. Azt hiszem, ezt azoknak, akik szeretnek olvasni, nem kell részleteznem.

Először is, megkérdeztem a gyerekeket, hogy miért nem szeretnek olvasni. Olyan válaszokat kaptam, hogy unalmas, nem értik a szöveget, hosszú, és sok időt elvesz.

Ezután elolvastam a témában megjelenő cikkeket, tanulmányokat, és a következő tanulságot vontam le:

A gyerekek azért nem szeretnek olvasni, mert:

- Nem olvastak nekik óvodás korukban, ezért nehezebben képzelik el a történetet.

- Kevés olvasó embert láttak, így ebben nem tudják utánozni a felnőtteket.

- Nem tudnak jól olvasni, ezért csak az egyes szavak elolvasására koncentrálnak, így a szöveget sokszor nem is értik. 

- Túl gyors az írás-olvasás tanítás, emiatt nehezebben tanulnak meg olvasni.

- Egy-egy szöveget, tízszer, hússzor olvastatnak el velük, így azt tanulják meg, hogy az olvasás unalmas.

- A kötelező olvasmányok többsége nagyon vontatott, és sokszor nem is gyerekeknek való.

Én, aki nagyon szerettem olvasni, egyszerűen képtelen voltam a kötelező olvasmányokon átrágni magam. A Kincskereső kisködmönt annyira utáltam, hogy még ma is összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok. Szerintem nem gyerekeknek való. Az Egri csillagokat legalább hatszor kezdtem el elolvasni, (felnőtt fejjel is), de egyszerűen nem jutottam a végére.

Bizony, ezek az iskolában megtapasztalt rossz élmények nagyon rá tudják nyomni a bélyegüket, a későbbi életünkre.

De, akkor mi a megoldás, hiszen iskolába kell járni, és a kötelezőket is el kell olvasni?

Szerintem rém egyszerű az egész. Először is ahhoz, hogy egy szöveget megértsünk, jól kell tudnunk olvasni. Mert, ha túl lassan olvasunk, a mondat végére elfelejtjük, hogy mi volt az elején. Igen, ám, de ez csak úgy megy, ha sokat gyakoroljuk az olvasást.

Azt javaslom, hogy közösen menjünk el a gyerekkel a könyvtárba, ( vagy könyvesboltba, antikváriumba) már akkor, amikor még nem is ismeri a betűket. Válasszunk a gyerek érdeklődésének megfelelő könyvet. Például, ha az autókat szereti, akkor autósat, ha a focit, akkor focisat, ha az öltözködést, akkor öltözködőset. Mondjuk el neki, hogy miről szól a könyv, és ő válasszon. Fontos, hogy a betűk nagyok legyenek, és ne legyen vastag a könyv. Tulajdonképpen, addig, amíg nem tanul meg jól olvasni, teljesen mindegy, hogy mit olvas, csak gyakoroljon. Ez, akár még képregény is lehet.

Amikor 16 éves voltam, faltam a pöttyös könyveket. Aztán egyszer az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy az ő 14 éves lánya, már nem ilyen gyerekkönyveket olvas, hanem az Elfújta a szelet. Kicsit szégyelltem magam, hogy dedósnak néznek, ezért elmentem a könyvtárba, és ki vettem azt a könyvet. Szörnyű élmény volt. Nem is olvastam ki akkor, majd csak jó húsz évvel később.

Egy másik ismerősöm, most negyven felett kezdte elolvasni azokat a klasszikusokat (pl: Nyomorultak, Anna Karenina stb...) amin fiatal korában nem tudta átrágni magát. Sok mindent az ember, csak érettebb fejjel tud megérteni.

De, ugyan így gondolkodom a mesekönyvekről is. Sokan nem értették, hogy felnőtt fejjel, miért olvasom a Harry Pottert, hiszen az gyerekeknek való. Erre én azt szoktam válaszolni, hogy nem fosztom meg magam, egy fantasztikus kaland élményétől, csak azért, mert mások szerint kinőttem belőle. 

Szoktam rendezvényekre járni, ahol kezembe veszek egy mesekönyvet, és elkezdek hangosan olvasni. Rendszerint a felnőttek is körém gyűlnek, és hallgatják a mesét. A Manó Móka nevű programom pedig kifejezetten arról szól, hogy rávegyem a gyerekeket az olvasásra. És, ez mindig sikerül. Az egyik művelődési ház vezető, egyszerűen nem hitt a szemének, amikor azt látta, hogy hat gyerek, önként és dalolva, hangosan olvas a többieknek.

A lényeg, hogy nem vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek jó, az nem biztos, hogy a másiknak is. Ezért próbáljunk meg olyan könyvet adni a gyerek kezébe, ami érdekli. Aztán, ha rájön, hogy az olvasás milyen szórakoztató, és hogy ez által mennyi mindent megtanulhat, hogy minden egyes könyv egy-egy élet, egy-egy ember, egy-egy sors, hogy a történetek által megtudhatja, hogyan oldhatja meg a saját konfliktusait, akkor nyitott, és boldog emberré válhat.

Honnan tudom?

Mert én is az vagyok!

Én hiszem, hogy még nem késő. A gyerekeknek meséket kell olvasni. És nem csak a legkisebbeknek, hanem bátran ajánlhatom kortól függetlenül mindenkinek!

Most mondhatjuk, hogy nincs rá időnk, hogy a nagymamák, már nem szeretnek mesélni, és talán már a felnőttek sem szeretnek olvasni, hogy más a világ, de ez nem igaz.

Szerintem a mesehallgatásra óriási szükség van!

Olvass mesét a gyerekednek! Ha nincs időd, kedved, vagy már minden mesét elolvastatok, hallgassátok a Momó Rádió hangos meséit!

 

                                              kattints ide

Szeretnéd, ha gyermeked boldogulna az életben?

 

 “Nem a mesék árulják el a gyerekeknek, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy léteznek.
  A mesék azt árulják el, hogy meg lehet őket ölni.” 
                                                                                                                                 G. K. Chesterton

                                                                         Fantázia.


            Sokan úgy gondolhatják, hogy a fantázia nem éppen a legfontosabb tulajdonság az ember életében, de nincs igazuk. Mert az a dolog, amit nem tudunk elképzelni, azt megvalósítani sem tudjuk. A képzelet szárnyalása nem csak a gyerekeknek fontos, hanem a felnőtteknek is.
           Jómagam, szinte minden nap elmenekülök a saját világomba, amikor megtervezem a napomat, vagy éppen azt, hogy aznap mit főzök.
          Mindezt a meséknek köszönhetem. A meséknek, amit gyermekkoromban a nagymamám mesélt nekem. Ezek annyira fontos dolgok, hogy még most, 40 év távlatából is tisztán emlékszem rájuk. De nem csak a történetekre, hanem azokra az érzésekre, amiket kiváltottak belőlem.
         Akkor tanultam meg, hogy a jó elnyeri jutalmát, és a rossz a büntetését.
         Akkor értettem meg, hogy az emberek milyen sokfélék, és nem lehet mindenki királylány, de mindenki lehet a mese végén boldog.
         Akkor tanultam meg, hogy az állatok, igenis érző lények, és ha jól bánnak velük, akkor a barátaink lehetnek.
        Akkor értettem meg, hogy a jó dolgokért kell, és érdemes harcolni.
        Akkor határoztam el, hogy soha nem adom fel az álmaimat.
        A mesékben annyi érzés, tanulság, és szórakozás van, ami felkészít mindenkit az életre.
        Annyira szerettem a meséket, hogy legszívesebben egész nap azt hallgattam volna, de a nagymamámat korán elveszítettem, és utána már nem volt, aki meséljen nekem.
        Ezért elhatároztam, hogy nagyon gyorsan megtanulok olvasni, és akkor már egyedül is élvezhetem a csodálatos történeteket.
Így is tettem, és nemsokára már faltam is a mesekönyveket, hogy azután délutánonként én mesélhessek a szomszéd gyerekeknek.
        Később, amikor felnőtt lettem, le is írtam gyermekkorom fantáziavilágát, ebből születtek meseregényeim:
                             Hechlovszky Krisztina: Momó és a manótitok
                             Hechlovszky Krisztina: Momó a kastélyban



                                                                          Kreativitás

            A kreativitás, a másik fontos dolog az életben. A mesékben a főhős, mindig más módon jár túl a gonosz eszén.
           Ebből azt tanultam meg, hogy minden problémára van megoldás, csak gondolkodni kell.
           Vajon a TV előtt ülő gyermek, aki minden információt készen kap, megtanul gondolkodni? Sajnos nem. Miért is tenné, hiszen mindig vannak, akik megteszik helyette.
           Az egészen kicsi gyermek még nem tudja különválasztani a fantáziavilágot a valóságtól. Az, akinek olvassák a mesét, kérdéseket tud feltenni az olvasónak. Úgy érezheti, nincs egyedül, hiszen a mesélő is vele együtt éli át a történetet.
          Vajon a TV előtt ülő gyermek nem érzi magányosnak magát? Vajon nem ijed-e meg némely szereplőtől? Vajon van-e valaki, aki elmagyarázza neki a valóság, és a fantázia közti különbséget?
          Azt hiszem, ezekre a kérdésekre, mindenki tudja a választ.
          Azoknak a gyerekeknek, akiknek olvassák a mesét, sokkal élénkebb a fantáziájuk, sokkal jobb a rajzkészségük. A mesehallgatás fejleszti a szövegértést, a szókincset, a koncentrációt, és az empátiát. 
           A kreatív ember, nem csak a rajzolásban tudja kamatoztatni tudását, hanem a munkájában is.                 Egy-egy feladat megoldásához, bizony nem csak tudás, hanem kreativitás is szükséges, mivel a problémákat többféleképpen is meg lehet oldani.
            Persze nem azt állítom, hogy a TV, és a mesefilm egy rossz dolog, hiszen én is nagyon szeretem őket, csak tudni kell, mikor, mit, és mennyit használjuk.
                                                
Szerintem a mesehallgatásra óriási szükség van! A mesehallgatás neveli olvasóvá a gyerekeket, és a közös élményt a szülővel soha sem fogja elfelejteni. Ez egy örök kötődés marad!

Ha, egyszer-egyszer nincs időd mesét olvasni a gyerekeknek, vagy szeretnéd utazás közben lekötni, hallgassátok meg a a Momó Rádió meséit!

                                            Ezért is jött létre a Momó Rádió.

          Hiszen ha Szabó Gyula meséli el nekünk az egyik magyar népmesét, akkor az visszarepíthet gyermekkorunk fantáziavilágába, és talán az együtt történő mesehallgatás közelebb hoz minket gyermekeinkhez.

                                                           kattints ide

A gyerek, és a zene

 nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés…."

Kodály Zoltán

 

      Az óvodás, és kisiskolás kor, az ember fejlődése szempontjából, talán a legfontosabb korszak.

Ekkor alakul ki az erkölcsi érzékünk, ekkor tanuljuk meg, mi a jó és a rossz, mi a szép, és a csúnya, mi a helyes, és a helytelen, mi az, amitől az életünk jobb lehet.

 Ezért segítenünk kell a kisgyermekeknek abban, hogy rátaláljanak a boldogság titkára.

Ezt úgy érhetjük el, hogy minél több élményben részesítsük.

A zene, nagyban fejleszti a gyermekek szépérzékét, jó irányba tereli az ízlését.

 

„A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az elmének, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek és útja minden jóhoz, igazsághoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja.”

Platón

                  Azt szokták mondani, hogy nem mindenki tud énekelni, de mindenki szereti a zenét.

A zene, és ének tanulása, már egészen kicsi korban elkezdődik. Hiszen, annyi minden zenél körülöttünk.

Amikor édesanyánk dúdol nekünk, akkor érezzük meg igazán a szeretetét, hiszen a zene által lehet a legtöbb érzelmet kifejezni. Gondoljunk csak a vidám dalokra, melyeket, ha meghallunk, azonnal táncra perdülnénk, vagy a szomorú nótákra, melyeket megkönnyezünk.

Már a kisgyermek is érzi ezt, ezért próbálkozik az énekléssel. Hiszen énekelni az egyik legfelemelőbb dolog a világon. Nem véletlenül próbálkozik vele annyi ember, tehetségkutatókban, vagy akár a zuhany alatt.

A zene, oldja a szorongást. Tudósok kimutatták, hogy énekelni, és félni nem lehet egyszerre, ezért énekel a legtöbb ember a sötétben, vagy egy rémisztő szituációban.

A gyermekek zenei ízlését, hallását, már egészen kicsi korban elkezdhetjük fejleszteni. Mégpedig úgy, hogy minél többet hallgattatunk velük különböző stílusú muzsikát.

Az óvodai nevelésben is nagy szerepe van a zenének, és az éneklésnek. Ezeket mozgással, játékkal kombinálva szinte minden nap gyakorolják az óvodában. Céljuk, fejleszteni a gyermek ritmusérzékét, hallását, valamint az együtt éneklés által, a társas készségeket.

A zenén keresztül megőrizhetjük népi hagyományainkat is.

Az óvodáknak óriási szerepe van a gyermekek zenei nevelésében. A legjobb család sem adhatja meg azt, amit az óvoda nyújt: az emberi közösségbe való beilleszkedést, a toleranciát.

„Az emberek többsége zenétlenül megy végig az életen, s még jó, ha nem sejti, mit vesztett. De többnyire ráeszmél, mikor már késő. Innen a sok felnőtt reménytelen, és groteszk zenetanulása, vagy kesergése fiatal kora mulasztásain.”

Kodály Zoltán

A zenetanulástó pedig nagyon sokat fejlődhet a gyerek. Ugyanis stimulálja az agyat, javítja az összpontosítást, a memóriát, fejleszti az intelligenciát, az időbeosztást. Türelemre, kitartásra tanít, és elősegíti a csapatmunkát, és az önkifejezést.

                                                           De, a zene, elsősorban öröm!

Ezért közösen kell a gyermekeinkkel megszerettetni a zenét, a dalt, az éneket.

Ebben segít a Momó Rádió, ahol a nap 24 órájában magyar gyermekzenéket közvetítünk.

 

Kattints ide!

 

 

Tablet függő gyerekek

Szia!

Pár hete olvastam egy anyuka bejegyzését az egyik közösségi oldalon, ahol arról panaszkodott, hogy a 3 éves lánya, egész nap a tableten lóg, és ha el akarja venni tőle, akkor órákig csak ordít.

Karácsony előtt pedig arról beszélgettek az anyukák, hogy milyen tabletet vegyenek a 3, 4, 5 éves gyereküknek karácsonyra. A hozzászólások alapján megállapítottam, hogy nagyon sok kisgyereknek van már saját tabletje, amin szinte egész nap meséket néznek.

Ez nagyon elszomorított, mivel még az ősszel beszélgettem egy rendőrnővel, aki felvilágosított, hogy ma Magyarországon nagyon sok 3, 4, 5 éves tablet függő gyerek van.

Aki nem hiszi el, hogy ez függőséget okoz, az kapcsolja ki 1 napra a tabletjét, telefonját, számítógépét, lap-topját, és a tévéjét. Ha nem megy, máris függőségről beszélünk.

Kicsi gyerekkorban pedig ez még veszélyesebb! A színes, hangos, vibráló mesék nézése boldogsághormont szabadít fel a szervezetben, és persze, hogy ebből mindenki többet akar.

Én nem vagyok haladásellenes, hiszen használom ezeket az eszközöket, inkább azt mondom, hogy valamennyit jól átgondolva kellene használnunk. Én, mielőtt leülök a gép elé, meghatározom magamnak, hogy mennyi időt tölthetek előtte, és ezt szigorúan be is tartom. Azt gondolom, hogy a napi fél óra mesenézés, egy meghatározott időpontban nem árthat. De, ennél többet nem ajánlok.

A másik probléma az egész napos mese nézéssel az, hogy az egészen kicsi gyerekeknek, még az lenne a dolguk, hogy megismerkedjenek a körülöttük lévő világgal, a tárgyakkal, és emberekkel. Ezekhez pedig idő kell. Igen, kell az idő, hogy órákig tapogasson, forgasson, rágogasson tárgyakat, hogy felfedezze a környezetét, hogy megismerje a teste működését. Ezt nagyon nehéz úgy megvalósítani, hogy egy villogó képernyőt bámul.

Sajnos, ha a gyerek nem sajátítja el azokat a képességeket, melyek szükségesek a fejlődéséhez, később már nem tudja behozni ezt a lemaradást. És ezekből az gyerekekből lesz a figyelemzavaros iskolás, mivel nem tanulja meg, hogy hogyan figyeljen hosszan, és elmélyülten a környezetére. 

Nem szeretném, ha bárkinek is lelkiismeret furdalása lenne, hiszen én nem okolok senkit semmiért. Nekem is van három fiam, és tudom, hogy kell egy kis szabadidő, amikor a gyerek csendben van, és a szülő a saját dolgaival tud foglalkozni. Ezért meg kell tanulnia lefoglalni saját magát.

Még, most sem késő változtatni a szokásainkon!

Hallgassunk mondókát!

Ez azért hasznos, mert lefoglalja a gyereket, miközben játszhat, és felfedezhet. Másik előnye padig, hogy a szülővel együtt tudják hallgatni, és mondogatni, így eggyel több dolgot tudnak közösen csinálni. Ezek a mondókák fejlesztik a memóriát, és még szórakoztatnak is. Másik előnyük, hogy akár útközben, az autóban is lehet hallgatni, mondogatni. Így az utazás sem lesz unalmas.

Próbáld ki!

Kattints ide:

http://momoradio.hu/mondokak/

Jó szórakozást!

 

Kriszta

A gyerekekért

Sziasztok!

Azért kezdtem el ezt a blogot írni, mert nagyon sajnálom a mai gyerekeket.

Miért?

Mert megfosszuk őket olyan dolgoktól, melyek számunkra nagyon fontosak voltak gyerekkorunkban.

Mik ezek?

A fantázia, a szabadság, a semmittevés, a gondolkodás, a biztonság, az önállóság, a kíváncsiság, a barátkozás, stb........

Ahogy körülnézek, fáradt, boldogtalan gyerekeket látok. A mostani kamaszokról, már nem is beszélve.

Tudom, hogy minden szülő, a legjobbat szeretné a gyerekének, de manapság az információáradatból nem könnyű kibogozni, mi az, ami a leghasznosabb a gyerek fejlődése szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy sok szülő, csak igyekszik túlélni a napot, mindenféle probléma nélkül, hiszen neki is megvannak a gondjai.

Én, ezt maximálisan megértem, és nem szeretném, ha bárki is okolná magát, mert nincs ideje a gyerekre.

Segítek!

Ha valaki azt gondolja, hogy most okos tanácsokat fog tőlem kapni, az nagyon téved.

Én megoldásokat kínálok. Méghozzá ingyen. És, ehhez nem kell más, csak egy kis nyitottság.

Célom, hogy egy sokkal boldogabb generáció nőjön fel.

Ha követitek az írásaimat, ígérem, jól fogunk szórakozni, és még a gyerekeknek is hasznos lesz.

Hogy ezt bebizonyítsam, csak annyit kérek, hogy ültesd az öledbe a gyereket, és kattints ide:

http://37.221.209.146:6550/live.mp3

Jó szórakozást!

Kriszta