A gyerekekért

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

2017. június 25. - Rádiós Kriszta

Riportalany kerestetik! Régi vágyam teljesült, amikor megkért a Pécs Rádió, (http://www.pecsradio.hu/) hogy készítsek náluk műsort, „Beszéljünk róla” címmel.

Aki ismer, az tudja, hogy van nekem egy gyerekrádióm, (http://momoradio.hu/) de szerettem volna egy kifejezetten felnőttek számára kézült műsort is csinálni.

Miért?

Mert úgy érzem, hogy mi, átlagemberek nagyon el vagyunk hanyagolva.

A rádiókban, tévékben, újságokban, kizárólag csak a sztárok, ismert emberek, hírességek, celebek szerepelnek.

Őket kérdezik meg mindenről, az véleményük a fontos, az ő életstílusuk a mérvadó, és még a csapból is ők folynak.

Pedig ők vannak kevesebben, és az élet sokkal bonyolultabb, érdekesebb, és szebb, mint ahogy ők mutatják.

Persze jó látni egy másik életet, még ha az nem is valóságos, de sokan annak hiszik.

Ez szerintem nagyon káros. Ezért is van annyi elégedetlen ember nálunk. Mert mindenki olyan életre, stílusra vágyik, amit a tévében lát, és sokan elhiszik, hogy ez a valóság.

Aztán persze elkeserednek, ha az ő életük nem úgy alakul, mint a tévében, és azt hiszik, hogy ők kevesebbet érnek, vagy butábbak, ügyetlenebbek, mint a celebek. Pedig rendszerint, ezek mögött az emberek mögött, nincsen tudás, csak magamutogatás.

Én, az egyszerű, hétköznapi embereket szeretném bemutatni a műsorban.

Ezért a címe: Beszéljünk róla!

Beszéljünk örömeinkről, bánatainkról, félelmeinkről, problémáinkról, és a megoldásainkról. Ha nem mondhatjuk el senkinek, mondjuk hát el mindenkinek! Ha más nem segít rajtunk, legalább segítsünk egymáson! Sokszor, egy kívülálló sokkal jobban látja a problémánkat, mint mi magunk, ezért érdemes róla beszélni. Lehet, hogy egy olyan megoldást hallhat valaki tőlünk, ami addig eszébe sem jutott.

Ezért riportalany kerestetik!

Ha szeretne beszélni az életéről, vagy van valami jó története, vagy szeretné bemutatni a munkáját, hobbiját, családját, vagy bármi mást, írjon nekem a

radio.musorom@gmail.com  e-mail címre!

Itt jelentkezhet riportalanynak, akár névtelenül is, vagy megírhatja a történetét, amit én szívesen felolvasok a műsorban. Van lehetőség hangfelvételre is, személyesen, vagy telefonon keresztül. (Természetesen én hívom fel önt) Mivel a beszélgetés nem élőben lesz felvéve, bármit ki lehet belőle vágni, emiatt nem kell izgulnia. Amiatt sem kell aggódnia, hogy nem fog tudni beszélni, mert ha elakad, én kérdezni fogok, és mindenben segítek.

A „Beszéljünk róla” című műsor meghallgatható minden hétfőn 18:00-tól, 20:00-ig a Pécs Rádióban:

http://www.pecsradio.hu/

 

Jelentkezzen riportalanynak!

 

radio.musorom@gmail.com

Mire jó ez?

Krisztakicsi

       Amikor elkezdtem, többen megkérdezték, hogy miért csinálom. Sőt, volt olyan is, aki előre megmondta, hogy nem fog menni. Pedig a válasz egyszerű! A gyerekekért csinálom! És így már világos lehet, hogy nem lehet belebukni, hiszen, ha csak egy gyereknek is jobbá teszem az életét, akkor már megérte!

       Azért kezdtem el a Momó Rádiót üzemeltetni, hogy azok a gyerekek is hallgassanak mesét, akiknek esténként nem olvas a szülője. Ezért már 3 éves kortól ajánlom nekik,

továbbá annak a szülőnek:

  • Aki szeretné, hogy gyermeke fantáziája, és kreativitása fejlett legyen. Mivel csak hallja a meséket, el tudja képzelni a szereplőket. Ez sokkal fejlesztőbb, mint amikor nézi a meséket.
  • Aki fontosnak tartja, hogy gyermeke sokat olvasson. Amikor a gyerek nagyobb lesz, és már tud olvasni, visszaemlékszik a hallott mesék által kiváltott érzésekre, és azokat újra át szeretné élni. Már nem lesz számára idegen az olvasás.
  • Aki nélkülözhetetlennek tartja, hogy gyermeke könnyen tanuljon. Ehhez a fantázia, és a sok olvasás segíti hozzá a gyermekeket. Minél többet dolgozik az agy, annál könnyebben jegyez meg mindent!
  • Akinek esténként nincs ideje mesét olvasni gyermekének. Tudom, hogy a szülők, sokszor nagyon fáradtak. Ilyenkor, és a változatosság kedvéért lehet a Momó Rádióban hallgatni egy mesét.
  • Aki nem szeretné megvásárolni az összes gyereklemezt, és mesekönyvet. A Momó Rádió kínálatában több ezer gyerekzene, és több száz mese szerepel. Azok a gyerekzenék is, melyek még nem is kaphatók, valamint rengeteg mondóka, melyeket sehol máshol nem hallhatnak!
  • Akinek gyermeke éjszaka felébred, és nem tud visszaaludni. Miattuk szól 24 órán keresztül a Momó Rádió
  • Aki otthon dolgozik a számítógépen, és maga mellé tudja ültetni gyermekét egy kis közös zenehallgatásra. Így a  munka is közös élmény lesz, mert minden idő értékes, amit gyermekeinkkel tölthetünk. És közben beszélgethetünk a mesékről is.
  • Aki útközben, autóban vagy tömegközlekedésen szeretné lefoglalni gyermekét, mert tudja mobil telefonon is hallgatni a rádiót. Ehhez, csak a Momó Rádió applikációt kell letöltenie. Ami természetesen ingyenes!
  • Aki nem Magyarországon él, de szeretné gyermekét megismertetni a magyar gyermekzenékkel, mesékkel, mesejátékokkal. Így, talán a honvágy is elviselhetőbb lehet, és a Magyar nyelvet sem felejtik el olyan gyorsan.
  • Akinek gyermeke kórházban fekszik. A gyermekzenék, és a mesék által jókedvre derítheti a kis beteget, így gyorsítva meg a gyógyulást!
  • Akinek a gyermeke vak, vagy gyengén látó. Az hallgatott mesék, igazi élményt nyújthatnak nekik. 
  • Akinek a gyermeke fogyatékkal él. A mesék, gyógyító hatása, ma már közismert. A zenék pedig fejlesztő hatásúak. Az ismerős mondókák közösségi élményt nyújtanak. A nyugtató zenék, pedig még a zaklatott gyermeket is elcsendesíthetik.
  • Aki szeretne újra egy kicsit gyerek lenni. Hiszen Halász Judit dalai, vagy Szabó Gyula Magyar Népmeséi visszarepíthetnek minket egy sokkal nyugodtabb, varázslatosabb világba.
  • Azoknak a felnőtteknek, akik szívesen repülnek vissza a gyermekkorukba, és akik szeretnek

    együtt énekelni, táncolni, mesét, mondókát hallgatni gyermekükkel.

 

                                           És természetesen kortól függetlenül mindenkinek!

 

       Én már évek óta fejlesztem a http://momoradio.hu/, és büszkén mondhatom, hogy megérte, mert nagyon sok dicsérő levelet kapok, és tudom, hogy aki egyszer belehallgat, az vissza fog térni!

                                                              Hallgass bele te is!   

                                                    kattints ide

          És, ha tetszett, mond el az óvodában, a játszótéren, az iskolában, és mindenhol.

                                          Azért, hogy minél több boldog gyerek legyen!

 

A jó gyerek

Krisztakicsi

A jó gyerek csendes, szófogadó, jól nevelt, jó tanuló, okos, szép, mosolygós, ÉS NEM LÉTEZIK!

                                                      ROSSZ gyerek pedig nincsen! 

      Állítom ezt úgy, hogy nekem három fiam van. Bizony sokszor hívattak be miattuk az óvodába, és az iskolába. Ilyenkor az ember persze rosszul érzi magát, mert mindenki azt szeretné, ha az ő gyerekével nem lenne probléma. Aztán az évek alatt rájöttem, hogy nem a gyerekeimmel van baj, hanem a rendszerrel!

      A rendszer azt szeretné, ha minden gyerek egyforma lenne, mert akkor kevesebb a gond velük, és jobban lehet őket irányítani.

      Pedig a gyerekek hangosak! Így próbálják felhívni magukra a figyelmet, kompenzálva ezzel a méretüket.

      A gyerekek rohangálnak. Igen, mert az nagyon fontos az agyuk fejlődéséhez. Ezért nem jó, ha csak ül otthon a gép előtt. Mert majd az iskolában, vagy az utcán fogja kiélni magát.

      A gyerekek hisztisek. Igen, mert még nem tudják hogyan érjék el azt amit szeretnének. Én azt a módszert követtem, hogy egyszer elmondtam, mit szeretnék. Ha hisztizett, nem vettem róla tudomást. A gyerekek nem buták, tudják, hogy meddig mehetnek el.

      A gyerekek sokszor rosszat csinálnak. Egy gyerek szemszögéből nincsenek rossz dolgok. Hiszen ő csak kíváncsi, és mindent szeretne kipróbálni. Mivel még nem teljesen fejlett az agya, a következményekre nem is gondol. A felelősség később alakul ki náluk.

      Az egyik gyerekemre rásütötték, hogy hiperaktív, mert nem szeretett egy helyben ülni. Mindig szaladt valahová, és mindig csinált valamit, és ha nem adtam neki feladatot, vagy ha nem figyeltem rá eléggé, akkor sajnos még rosszat is. Az osztályfőnöke azt ajánlotta, hogy vigyem orvoshoz, az majd fel ír neki valami nyugtatót. (Nem tettem.) Egyszer behívatott a Magyar tanára, hogy zavarja az órát. Én elmondtam, hogy adjon neki feladatot, mert biztosan unalmában csinálja. Mikor legközelebb találkoztunk, örömmel újságolta, hogy rábízta a fiamra az osztály fegyelmezését, és rögtön csend lett.

      Szerintem hiperaktív gyerek nincs, csak vannak olyan gyerekek, akiknek több mozgás kell. 

      Az egyik forró nyári napon hazafelé utaztam egy távolsági buszon. A hőség elviselhetetlen volt. A busz zsúfolásig megtelt. Az egyik ülésen kb. nyolc hónapos kisbabájával ült, egy fiatal anyuka. A kislány folyamatosan sírt. Szegény nem tudta elmondani, hogy mennyire rosszul érzi magát a melegben. Legszívesebben én is sírtam volna. Az anyuka mindent megpróbált, hogy megnyugtassa, de sajnos nem sikerült neki. Kis idő múlva, egy idősebb nő odaszólt neki, hogy hallgattassa már el azt a gyereket. Az anyuka sírva fakadt. Ekkor, én megpróbáltam elmagyarázni a nőnek, hogy a gyerek a hőség miatt sír, és az ellen senki sem tud semmit tenni. Erre az volt a válasz, hogy bezzeg az ő gyerekei soha sem csináltak ilyen, azok soha sem sírtak, és mindig jól viselkedtek.

      Nagyon megsajnáltam a gyerekeit. Ugyanis ha igazat mondott, akkor vagy nem voltak azok igazi gyerekek, vagy ha ezt várta el tőlük, akkor nem volt igazi gyerekkoruk. Tapasztalatom szerint, inkább az volt az igazság, hogy az évek távlatából sokkal szófogadóbbnak látszottak azok a gyerekek. Ugyanis az idő, mindent megszépít. Ráadásul nem voltunk ott, tehát nem tudhatjuk, hogy igazat mondott-e.

      Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a mai gyerekekkel ugyanúgy nincsen semmi baj, mint a száz évvel ezelőtt születettekkel. Azok is rosszalkodtak, csak nem voltak ennyire szem előtt, mivel nem nagyon voltak otthon. Inkább szaladgáltak a mezőn, vagy fára másztak az erdőben, esetleg csavarogtak az utcán. Azok is futkostak, és hangoskodtak, csak jobban el voltak fáradva, mert sokszor nekik is dolgozniuk kellett.

      Nekem az a véleményem, hogy a mai szülőkkel elhitették, hogy csak a jó tanuló, és a rendes gyerek boldogul az életben. Pedig a statisztikák azt mutatják, hogy az eleven gyerekek sokkal jobban boldogulnak, mert megtanulják, hogy hogyan másszanak ki a slamasztikából. Sokkal nagyobb tapasztalatuk lesz az életről, mint azoknak, akik mindig az anyukájuk szoknyája mellett ülnek.

      Nem vagyunk egyformák, ahogy a gyerekeink sem azok. Ne próbáljuk megváltoztatni őket, hanem használjuk ki a tulajdonságaikat. Ha egy gyerek szeret futni, akkor őt küldjük a boltba. Ha unatkozik, hagyjuk, had segítsen nekünk a házimunkában. Erősítsük az erősségeit, hogy magabiztosabb legyen.

      Legyünk vele minél többet, hogy megismerjük, és megtudjuk, mit, miért csinál, és gondolkozzunk, hogy miként tudjuk a tulajdonságait a javára fordítani. Nekem három fiam van, három teljesen különböző egyéniséggel. Bizony mind a hárommal másképp kellett bánnom, hogy ugyanazt elérjem. Persze ezt ők olykor sérelmezték, de mondhatom, hogy remek felnőtt lett belőlük. Én nagyon büszke vagyok rájuk.

Ha elfáradtál, és egy kis nyugalomra vágysz,

hallgass nyugtató zenét a Momó Rádióban:

                                                                       Nyugtató zenék

                                                                          Altató dalok

                                                                              Mesék

                                                        Hallgassatok magyar gyerek zenéket

 

                                                                          Jó mulatást!

                                                                             Kriszta

 

 

Milyen a tökéletes szülő?

 Krisztakicsi

       Azt már most előrebocsátom, hogy tökéletes szülő nincs! Aki ezt állítja magáról, (és sajnos van ilyen) az hazudik! Szerintem a gyereknevelés az egyetlen olyan dolog, amit ha belefeszül az ember, akkor sem tudja tökéletesen csinálni. 

       Méghozzá azért nem létezik tökéletes szülő, mert mindenkinek saját egyénisége van. Egy külön személyiség a szülő, és egy teljesen külön személyiség a gyerek. Van, hogy hasonlítanak egymásra, és van, hogy nem. Van, hogy jól kijönnek egymással, és van, hogy nem. Én is csak most (hogy már felnőttek) látom, hogy miket hibáztam el szülőként.

       Nekem három fiam van, és mind a három teljesen más természetű. Ezért, bár nagyon ügyeltem arra, hogy mindenből egyformán kapjanak, mégsem lehetett ugyanavval a módszerrel elérni náluk, ugyanazt az eredményt.

       Tökéletesen mutatja az eltéréseiket, ahogy közlekedtek. Ha mentünk valahová, a középső szaladt előttem, a legnagyobb kullogott utánam, a kicsi pedig mellettem sétált. De, ez egyáltalán nem volt baj. Igyekeztem elfogadni őket úgy, ahogy vannak, bár nem mindig sikerült.

       Ugyanis a szülőnek csak egy feladata van, méghozzá az, hogy az életre nevelje a gyermekét. Ugyanakkor a társadalom azt várja el, hogy hasznos tagja legyen, aki maximálisan megfelel az elvárásoknak, de mindezt úgy, hogy közben nem zavar másokat. A tanárok pedig csendes, szorgalmas, jó tanuló gyerekeket szeretnének.

                                              Egy szülőnek, mindezt figyelembe kell vennie!

        Amíg nem volt gyerekem, határozott elképzelésem volt a gyereknevelésről. Azért, mert kívülről láttam a szülőket, és gyerekeiket. Úgy ítélkeztem, hogy közben nem tudtam róluk semmit. Magamban mérgelődtem, ha egy anyuka nem vett meg egy csokit a síró  kicsinek, holott lehet, hogy cukorbeteg volt, és nem ehetett olyat.

       Sok mindent elterveztem, amit fel kellett adnom abban a pillanatban, hogy megszülettek a fiaim. Kiderült, hogy nem könnyű úgy a kedvükre tenni, hogy közben betartjuk az elvárásokat. Hiszen a gyerek még tapasztalatlan, és nem tudja, hogy mi a jó neki! Arról nem is beszélve, hogy egészen más egy gyereket, kettőt, vagy hármat nevelni. Ilyenkor már a testvéreket is figyelembe kell venni. 

       A gyerek, egy tiszta lap, amit nekünk kell telerajzolni. Mindent meg kell tanítanunk neki. Az én fiaim például a fúrás, faragáson kívül tudnak kötni, varrni, és hímezni, de elsajátították az összes házimunkát is. Hiszen soha nem tudhatjuk, hova sodorja őket az élet, milyen tudásra lesz szükségük a boldoguláshoz.

      Ezért nem is ragaszkodtam soha a kitűnő bizonyítványhoz, hiszen az életben nem a másodfokú egyenletet kell tökéletesen ismerni ahhoz, hogy jól éljenek. Nem is értem azokat a szülőket, akik kiteszik a bizonyítványát a közösségi oldalakra. Hiszen ez magánügy, a gyerek magánügye.

       Bizony jó lett volna, ha a gyerekeimmel szorosabb a kapcsolatom, de szerintem egy szülő nem barát, hanem egy nevelő, aki mutatja az utat. Sokszor nagyon nehéz volt szigorúnak lenni, hiszen senki sem akarja, hogy a gyereke mérges, és rosszkedvű legyen, mert nem kap meg valamit, vagy nem mehet el valahová. De, muszáj következetesnek lenni, és muszáj minden szabályt megtanítani nekik, hogy tényleg boldoguljanak, és ne utálják meg őket a buszon, az utcán, vagy a munkahelyükön, mert nem tudnak köszönni, viselkedni, vagy mert eldobják a szemetet.

       Bár más a generáció, és másként élünk mint régen, az alapvető szabályok most is érvényesek. Az, hogy mennyire voltunk sikeresek a gyereknevelésben, majd az mutatja meg, hogy felnőttként, milyen emberek lettek, hogyan boldogulnak, és megtalálják-e az útjukat a boldogsághoz. A gyereket nem magunknak neveljük, ezért felnőttként a saját útját kell járnia. Azért, mert valamit másképp csinál, mint mi, még nem biztos, hogy rosszul csinálja.

       Én, nagyon büszke vagyok a gyerekeimre! Próbálok nem beleszólni az életükbe, mert el kell követniük a saját hibáikat. Ők, nem én vagyok! Legyenek boldogok! Kényeztetni pedig majd az unokáimat fogom!

       Az interneten nagyon sok nevelési tanácsot olvashatunk. Ehhez próbálok egy kis segítséget nyújtani:

                                                                      Linkajánló

                                                                   Hasznos oldalak

                                                                    Programajánló

                                                 A legfontosabb, hogy nem vagy egyedül!

                                Az összes szülő, ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint te!

                                  Ők, sem csinálják jobban nálad, csak te kívülről esetleg úgy látod!

                                                                               Kriszta

Milyen a jó tanító?

Krisztakicsi

   Szándékosan nem írtam pedagógust, ugyanis nekem erről a szóról, mindig azok az a tanárok jutnak eszembe, akik felsőbbrendűnek érzik magukat a többi embernél. Nekem is volt szerencsém hozzájuk.

   Voltam egy szülői értekezleten ahol, tizenötször elmondta a tanár, hogy ő egyetemet végzett, és a gyerekek, akiket tanít, mind olyan sötétek, hogy nem fogják fel a matematikát. Ekkor megkérdeztem, hogy ha félévkor a 30 fős osztályból, mindenki megbukik matematikából, az szerinte kinek a hibája? Erre az volt a válasz, hogy ő kitűnő eredménnyel végzett az egyetemen, és nem tehet róla, hogy a gyerekeink buták. A matematikát valóban kitűnően ismerte, de sajnos a tudását nem tudta átadni.

   A másik kategória számomra, a tanár. Ő az, aki csak elhadarja a tananyagot, legtöbbször azt is csak felolvassa a tankönyvből, és már alig várja, hogy vége legyen az órának. Csodálkozik, hogy a gyerekek nem figyelnek rá, és nem tisztelik. Eleinte ez egy kicsit zavarja, de aztán belefárad, és még annyira sem törődik a gyerekekkel, mint addig. Láthatóan sem a gyerekek, sem a szakmája nem nagyon érdekli.

   A harmadik típus, a tanító! Ő az, aki azért tanít, mert szeret tanítani. A gyerekek imádják, és figyelnek minden szavára. Sokat követel, de igazságos. Sajnos manapság egyre kevesebb van belőlük. Az egyik gyerekemnek volt egy ilyen tanára, aki azért adott fel sok verset, hogy javítsa a gyerekek memóriáját. Erre a szülők feljelentették, hogy túlterheli a gyerekeket. A kollégái pedig kiközösítették, mert többet dolgozott, mint ők.

   Nekem is volt egy ilyen tanárom. Mi csak Nógrádi papának hívtuk. Már akkor nyugdíjas volt, amikor engem tanított. Amikor megjelent a barna köpenyében, az osztályban síri csend lett, pedig soha, még csak fel sem emelte a hangját. Az első tíz percben röpdolgozatot íratott az előző óra anyagából. Miután beszedte, elkezdte elmesélni a tananyagot, de olyan érdekesen, hogy a mai napig emlékszem rá. Az óra végén pedig felsorolta azoknak a nevét, akik az előző órai röpdolgozatot egyesre írták meg. Nekik bent kellett maradniuk az utolsó óra után, és a Tanító Úr, nekik még egyszer elmondta az anyagot, amiből rosszul teljesítettek. Az a mondás járta, hogy aki nála megbukik, az tényleg buta.

    Tudom, hogy manapság ez a módszer már kivitelezhetetlen, hiszen annyi órájuk van a gyerekeknek, hogy még egy plusz óra, már nem férne bele, és azt is tudom, hogy a mostani tanítók nagyon le vannak terhelve. Sokat beszélgetek velük, és mindenki a sok tananyagra, és a rengeteg adminisztrációra panaszkodik. Nincs idejük foglalkozni a gyerekekkel, és ráadásul annyira megváltozott a világ, hogy már semmilyen tekintélyük nincsen. Amikor még én jártam iskolába, és a tanár beírt az ellenőrzőmbe, akkora pofont kaptam otthon, hogy a fal adta a másikat. (Evvel senkit sem akarok verésre biztatni!) Ma meg a szülő felelősségre vonja a tanárt, hogy miért ad neki annyi házi feladatot.

   Azt gondolom, hogy itt valami nagyon nagy baj van! Ez sajnos meglátszik a tanárokon, és a gyerekek teljesítményén is. Nem értem, miért kell az általános iskolában végigrohanni a tananyagon, ha utána a szakközép iskolában elölről kezdik tanítani? Én azt látom, hogy mindenki csak a teljesítmény alapján ítéli meg a tanárokat, de azt senki sem vizsgálja, hogy vajon alkalmasak-e arra, hogy tanítsák gyermekeinket.

   Nekem soha sem volt matematikus agyam, és bár irodalomból jól teljesítettem, matematikából, csak bukdácsoltam. Másodikos voltam a szakközép iskolában, amikor a tanárom megjegyezte, hogy nem tudok számolni. És, én igazat adtam neki, de mivel mindenképpen le akartam érettségizni, nekiültem egyedül, és megpróbáltam megérteni a matematikát. És, sikerült! Négyesre érettségiztem matematikából. Akkor jöttem rá, hogy nekem másképp működik az agyam, mint a matematikusoké. Szóval nem vagyunk egyformák. Ebből is látszik, hogy nem a mai gyerekekkel van a baj, hanem a módszerrel!

A jó tanító, ezt tudja, felismeri, és alkalmazza is! Változtatni pedig soha sem késő! Ehhez kívánok sok erőt, és kitartást!

Lepjétek meg a gyerekeket, és hallgassatok egy kis gyerekzenét, vagy mesét, a Momó Rádióban!

                                                             kattints ide

                                               Akár az osztályban is okos telefonon, az applikációval!

 

                       Hogyan tudod hallgatni a Momó Rádiót?

 

 

 

Milyen a jó óvó néni?

Krisztakicsi

 

Megkérdeztük a legilletékesebbeket: Milyen a jó óvó néni?

 

hm…..

 

Megkérdeztük a szülőket: Milyen a jó óvó néni?

 

    MINDIG oda figyel, MINDIG vigyáz a gyerek testi épségére, MINDIG tesz róla, hogy érvényesüljön az igazság, MINDIG vigyáz arra, hogy senki ne legyen magányos, MINDIG pozitív a kisugárzása, MINDIG derűs, jókedvű, MINDIG a legjobbat kínálja a gyerekeknek, MINDIG magas színvonalon tanít, MINDIG a helyzet magaslatán áll.

hm….

 

 

Megkérdeztük a vezető óvónőt: Milyen a jó óvó néni?

 

    MINDIG naprakész, MINDIG felkészült, MINDIG energikus, MINDIG ismeri a törvényi hátteret és a módszertanokat, MINDIG példamutató, MINDIG eredményes, MINDIG alapos és gondos, MINDIG türelmes és igazságos.

hm…

   Ez szép! Csodálatos, hogy ennek a sok kívánalomnak megfelelnek! Pedig, ők is csak emberek. Nekik is van rossz napjuk, nekik is fájhat a fejük, és ők is lehetnek türelmetlenek. 

Nem kívánunk tőlük egy kicsit sokat?

   Azt vettem észre, hogy manapság az óvónők munkája is megváltozott. Sokkal több az adminisztráció, és az egyre feszültebb szülők is rajtuk verik el a port, ha szerintük rosszabbul teljesít a gyermekük. Cserébe nem sok megbecsülést kapnak.

   Pedig rengeteg mindent köszönhetünk nekik! Ők tanítják meg gyermekeinknek a társas viselkedést, a rengeteg verset, és mondókát. Bizony, sokszor ők nevelik a gyerekeket azokra a dolgokra, melyeket a szülők elmulasztottak. Gondolok itt a köszönésre, a rendrakásra, az önállóságra, a tiszteletre stb...

   Mostanában a szülők, nem partnerként néznek az óvónőkre, hanem csak egy bébiszitterként. Bele sem gondolnak, hogy mennyi tudást, és tapasztalatot gyűjtöttek össze, hiszen nem csak megtanulták a főiskolán, hogy mi a dolguk, de a sok különböző gyerek miatt, szinte minden helyzetre van megoldásuk. Ezért rengeteg dologban tudnak tanácsot adni, és nem szégyen tőlük kérdezni. 

   A gyerekek nem egyformák, és a fejlődésük is különböző. Ezért nem a szülő, vagy az óvónő a hibás. Együtt kell működniük, hogy megoldják a gondot, és ha az óvó néni mond valamit, azt nem támadásnak kellene venni, hanem segítségnek.

   Arra kérlek most titeket, hogy amikor elmentek az óvodába a csemetéitekért, mondjatok köszönetet az óvó néniknek! Az, csak egy szó, hogy "Köszönöm", mégis rengeteget jelent annak, akinek mondjuk. Mindenki szereti, ha elismerik a munkáját, ha tudja, hogy van értelme annak, amit csinál. Így, talán ő is türelmesebb, és pozitívabb lesz a kicsikkel!

   Ha, szeretnéd, hogy gyermeked még jobban fejlődjön, otthon is gyakorolhatod vele a mondókákat, gyerek verseket, és óvódás dalokat. Ráadásul, még nagyon jó szórakozás is!

                                         Talán, még te is emlékszel rájuk, az óvódás korodból! :)

Ha nem jut eszedbe egy mondóka sem, itt a segítség:

                                                                           Mondókák

                                                                           Óvodás dalok

                                                                           Mondókák szövege

                                                                           Gyerek versek

A gyerek és a média

Krisztakicsi

Megkérdezte tőlem egy apuka, hogy vajon, miért olyan csúnyák a mai rajzfilmek szereplői?

Bevallom nem tudtam válaszolni, de igaza van. Vettem hát a fáradságot, és egy egész délelőttön keresztül a gyerekcsatornákat néztem. Egyrészt ki akartam deríteni, hogy mit néznek a mai gyerekek, másrészt kíváncsi voltam a mesék minőségére. 

Nem reprezentatív kutatásom eredménye:

Elég elkeserítő az eredmény. A legtöbb rajzfilm szerintem a nagyobb gyerekeknek készült. Vannak szépek is, de többségük figurái teljesen úgy néznek ki, mintha egy óvodás rajzolta volna őket. Lehet, hogy azért ilyen csúnyák, mert megpróbálják a gyerekrajzokat utánozni, ami azért fals egy kicsit, mert a gyerek nem azért rajzol torz figurákat, mert azt akar rajzolni, hanem azért, mert még nem elég ügyes, és tapasztalt ahhoz, hogy szebbet rajzoljon. Az alakok legtöbbször túl színesek, ugyanakkor elég egyszerűek.

És, ne felejtsük el, hogy az a szörny, amit egy gyerek el tud képzelni, soha sem félelmetesebb, mint amivel meg tud birkózni. Ugyanakkor a rajzfilmben látott szörnyek, félelmetesebbek is lehetnek, mint amit el tud viselni, és sokszor egészen felnőtt koráig megmarad ez a félelem, aminek az okát, később már elég nehéz visszakövetni.

A rajzfilmek terjedelme az 5 perctől, az 55 percig terjed, attól függően mi a témájuk. A filmek között ugyanúgy megjelenik az ajánló, és a reklám. Azon meglepődtem, hogy ezek a reklámok, nem mindig a gyerekeknek szólnak. (gyógyszer, bank, és áruház hirdetést is láttam)

Azt találom még elkeserítőnek, hogy az óvodásoknak szóló filmek, elég egyszerűek, és bugyuták. Mintha a mai óvodásokat fogyatékosnak néznék. A többi rajzfilm már idősebb gyerekeknek szól, amit persze a kicsik is megnéznek, de valószínűleg nem is értenek, mivel komolyabb témákról, kalandokról szólnak. A lányoknak szóló történetek, legtöbbször a szépségről, és a barátságról, a fiúknak szóló, pedig a harcról és a hűséről szól. 

Viszont a zenék nekem nagyon tetszettek. Mintha a mai rajzfilmek sokkal zenésebbek lennének, mint a régiek. És ráadásul, magyarul szólnak, aminek én nagyon örülök. Hiszen azért csináltam a Momó Rádiót is, mert szerintem a magyar gyerekzenék fantasztikusak. Persze, mindenhol van gagyi, de én a Momó Rádióban, csak minőségi zenét játszom le. Ha kíváncsi vagy rá, hallgass bele:  Momó Rádió 

A másik dolog, amit észre vettem, hogy a régen készült rajzfilmeken kívül, nem lehet magyar rajzfilmet látni a gyerekcsatornákon. Ezért ezek, egy egészen más gondolkodásmódot, egy egészen más kultúrát mutatnak meg a gyerekeknek. Ami nem lenne baj akkor, ha mellette nagyon sok magyar rajzfilmet is látnának.

Nagyon sok jó, magyar történet, és mese van, amit meg lehetne rajzfilmesíteni, de erre nincsen pénz. Pedig a magyar rajzfilmgyártás a mai napig híres, és sorra nyerjük vele a díjakat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a rajzfilmgyártók horror összegeket kérnek. Régen, a Magyar Televízió rendelte meg a meséket, de ma már csak külföldön van ebben pénz. 

Én, minden szülőnek azt ajánlom, hogy ne sajnálja az időt, és nézze meg, hogy milyen rajzfilmek elé ülteti a gyermekét. Ha lehet, inkább olvasson neki, hiszen a fantáziánál, nincsen színesebb, és izgalmasabb történet! Ráadásul, minden pillanatban kéznél van! 

Még több mese:

                         Hangos mesék

                         Zsófi néni mesél

                        Hallgatóink küldték

 

Azok a szörnyű gyerek könyvek

Krisztakicsi

Nem tudom, ki járt mostanában könyvesboltban, de azt mondhatom, hogy senkinek sincs könnyű dolga. Én néha-néha benézek, mert kíváncsi vagyok a mostani trendekre, könyvekre. Volt, hogy felolvasást rendeztem könyvesboltban, és ilyenkor volt időm bele-bele olvasni az ott árult kiadványokba.

A mostani gyerekkönyvek (tisztelet annak a pár kivételnek), egyszerűen szörnyűek! Bár legtöbbször a képek gyönyörűek, de szövegük nagyon silány. Volt olyan könyv, amibe beleolvastam, és egyszerűen nem értettem a szöveget. Mintha csak szavak lettek volna összedobálva.

Úgy döntöttem, utána járok ennek a dolognak, hiszen pár tíz évvel ezelőtt még legendásan jók voltak a magyar gyerekkönyvek. Hát megdöbbentem az eredményen.

Régebben, amikor még az én könyveim is megjelentek, úgy történt a dolog, hogy az ember beküldte pár kiadóba a kéziratát, majd ha a kiadó érdemesnek találta a megjelenésre, akkor fizetett az írónak, és kiadta. A kiadó adta a lektort, az illusztrátort, és ő felelt a kiadásért, valamint a terjesztésért is.

Aztán jött a válság. Sok kiadónak volt devizahitele, amit a megváltozott helyzet miatt már nem tudott fizetni, ezért sokan le is húzhatták a rolót. A többi kiadónak pedig azzal kellet szembenéznie, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek, valamint egyre kevesebb pénzük van könyvekre. 

A kevesebb pénz, azt is eredményezte, hogy egyre többen kezdtek gyerekkönyvet írni. Azt gondolták, hogy ezzel egy kis plusz pénzt tudnak keresni. Hiszen látták a tévében, hogy Amerikában milyen könnyen lehet híres író valaki, és az mennyi pénzzel jár.

Csak azt felejtették el, hogy Amerikában 324 millióan élnek, aminek ha a 10 százaléka olvas, akkor az durván 32 millió ember, és ha ennek csak a tíz százaléka gyerek, az is több,mint 3 millió. Ezzel szemben Magyarországon, ha a tíz millió lakosból 10 százalék olvas, és annak is a  tíz százaléka gyerek, akkor az csak száz ezer gyerek. Ma, ha egy könyvet 3000 példányban eladnak, az már sikerkönyvnek számít. Ebből is látszik, hogy ma, Magyarországon sem a könyvírásból, sem a könyvkiadásból nem lehet meggazdagodni.

A könyvkiadóknak valahogy boldogulniuk kellett, ezért manapság pénzért, bárkinek a könyvét kiadják. Ez most úgy néz ki, hogy beküldi az író a kiadóba a kéziratát, és a kiadó megszab az árát, amennyiért elkészíti a könyvet. Ha kell, hoz illusztrátort, de a megrendelő is hozhat. Az árban benne van pár plakát, és kivisznek pár példányt a könyvesboltokba is, ahol 1-2 hónapig a polcon van, és ha nem fogy el, akkor megkapja a megrendelő, és ott adja el, ahol tudja. Ezeket a könyveket, senki sem lektorálja, a szövegeiket senki sem ellenőrzi, ezért sokszor, még a helyesírási hibák is benne maradnak.

A szülő pedig bemegy a könyvesboltba, és választ. Rendszerint a képek, a külalak (szeretik a kemény fedeles könyveket, mert azt gondolják, azok jobb minőségűek), valamint a hátsó táblán lévő ajánló alapján. Aztán pedig csodálkoznak, hogy nem olvassa el a gyerek. Az úgynevezett könyvsikerlisták sem az igaziak, mivel ide is csak azok a könyvek kerülnek, amelyekért valaki fizet. 

De, akkor mi a megoldás? Én, leginkább a könyvtárosoktól szoktam tájékozódni. Ők azért hitelesek, mert amikor visszaviszik a gyerekek a könyveket, mindig megkérdezik tőlük, hogy tetszett-e az írás. Azon túl, hogy ingyen olvashatunk (a felnőttkönyvtárban ugyan van éves díj) bármelyik Magyarországon kapható könyvhöz hozzá juthatunk, még akkor is, ha éppen nincs a könyvtárban, mert napokon belül meg tudják hozatni. Abban is szerencsések vagyunk, hogy szinte minden településen van könyvtár. És addig maradnak is, amíg van, aki használja őket! 

A Momó Rádió is igyekszik segíteni a könyvválasztásban.

Minden héten új könyvet ajánlok:

                                                  kattints ide

Hozzuk vissza a jó könyveket Magyarországra!

Hogyan?

Ne vegyetek silány könyveket! Mindig olvassatok bele, mielőtt megveszitek! Járjatok könyvtárba!

Jó olvasást!

Kriszta

 

 

Börtönbe zárt gyerekek

 Krisztakicsi

Ugyan nem tartozik szorosan az olvasáshoz a következő téma, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.

Ugyanis a mai gyerekek nem csak az olvasás hiánya miatt szenvednek hátrányt, hanem a túlzott féltés miatt is.

A mostani gyerekek, (persze vannak kivételek) úgy élnek, mintha börtönben lennének. Szinte sehova sem mehetnek egyedül, és oda is autóval.  Minden percük be van osztva, és ráadásul semmit nem csinálnak a tanuláson, a különórákon, és az internetezésen kívül. 

Amikor én gyerek voltam, már óvodába is egyedül jártam. Tudom, hogy akkor kevesebb volt az autó, de akkor is figyelni kellett, de én már olyan korán megtanultam önállóan közlekedni, hogy még most, felnőtt koromban sem tudok anélkül átmenni egy úttesten, hogy automatikusan körül ne néznék. A gyerekeim, is gyalog jártak iskolába, és semmi bajuk sem történt. (Pedig még kutyákkal is találkoztak.)

Van egy ismerősöm, aki a három éves gyerekét, még mindig leviszi a lépcsőn, mert fél, hogy elesik rajta. És, lehet, hogy leesik, és megüti magát, de legközelebb már ügyesebben fog esni. Bár tudom, hogy ezt csupa szeretetből teszi, mégis rosszat tesz vele, mert a gyereknek meg kell tanulnia a lépcsőn is közlekedni. Ráadásul egész hátralévő életében tartani fog a lépcsőktől, mert ezt tanulja meg. 

Egy másik ismerősöm, még minden reggel elkíséri a hetedikes lányát az iskolába, és haza is kíséri. Persze tudom, hogy nagyon sok rosszat hall az ember elrabolt gyerekekről, (megjegyzem, hogy szerintem régen is volt ilyen) de inkább azt kellene megtanítani nekik, hogy mit kell tenniük ilyen esetben. Például az én gyerekeim, még a szomszéd autójába sem ültek be soha, hiába is könyörögtek nekik, mert azt tanulták, hogy senkivel sem mehetnek el, sehova. (Mellesleg bármelyikünk szomszédja is lehet pedofil.)

Amikor a legnagyobb fiam óvodás lett, az óvónő elmondása szerint, ő volt az egyetlen, aki villával is tudott enni, mert a többiek szülei attól féltek, hogy kiszúrják a gyerekeik a szemüket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mivel három pici gyerekem volt, nem volt időm őket egyenként etetni és öltöztetni, ezért gyorsan meg kellet tanulniuk önállónak lenni.

Tudom, hogy mindezeket azért teszik a szülők, mert nagyon szeretik a gyereküket, és mindentől meg akarják óvni, de én úgy gondolom, hogy inkább arra kellene megtanítani őket, hogyan oldják meg a problémákat.

Szerintem egy szülőnek az a feladata, hogy a gyermekét felkészítse az életre. És az életben valóban történnek rossz dolgok, amiket nem tudunk elkerülni, de fel tudunk készülni rá. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk ne fulladjon bele a vízbe, ne a víztől tiltsuk el, hanem tanítsuk meg úszni! Én ezt tettem! Az én fiaim, még kötni, és varrni is tudnak, nem is beszélve a házimunkáról, és a barkácsolásról. Hiszen nem lehet tudni, hogy hova veti el őket a sors, és milyen tudásra lesz szükségük a boldoguláshoz. (Abban biztos vagyok, hogy ez hasznosabb, mint a szinusz tétel.)

Sokan panaszkodnak, hogy a mai fiatalok semmihez sem értenek, és ezt én magam is tapasztalom. Aki gyerekkorában nem végez semmilyen munkát, nem mosogat, nem főz, nem takarít, nem tud beverni egy szöget, nem segít a szüleinek, attól nem lehet elvárni, hogy felnőtt korában (főleg kamasz korban, amikor egyébként is lázadnak) egy dolgos, szorgalmas ember legyen, hiszen nem azt tanulja meg. 

Mindenki azt mondja, hogy a mai gyerekeket csak az internet, meg az okos telefon érdekli. de, kérdem én, hogy engednek nekik mást is? Elmehetnek a tóhoz sétálni a barátnőikkel? Elmehetnek egyedül focizni a játszótérre? Elmehetnek az utcára bújócskázni? Elmehetnek egyedül fogócskázni a parkba? Csinálhatnak valamit egyedül? 

Tudom, hogy lehorzsolhatják a térdüket, tudom, hogy eltörhet a karjuk, tudom, hogy rosszat is csinálhatnak, de azt is tudom, hogy az élet, és a szabadság a legjobb tanítómester. Ezek az élmények formálják őket, ahogy minket is formáltak, tanítottak. Emiatt lett belőlünk az, akik vagyunk. Csak gondoljunk a gyerekkorunkra. Biztos, hogy csak veszélytelen, és normális dolgokat műveltünk? Igen, az élet veszélyes, de szórakoztató is egyben!

Végül visszakanyarodva az olvasás fontosságára. Ha egy gyerek sokat olvas, több kalandban lehet része, és nagyon sokat tanulhat belőle. Hiszen minden könyv, egy külön élet, ami tele van tapasztalatokkal, konfliktusokkal, és érzésekkel.

Engedjétek ki a gyermekeiteket a börtönből, és meglátjátok, hogy az okos telefonjukat unalmasnak fogják találni, és szépen lassan leteszik! 

Boldog életet mindenkinek!

 

Kriszta

 

 

 

 

Juhász Magda írónővel beszélgetek

Sokat írok az írásról, olvasásról, és a mesékről. Ezért úgy gondoltam elindítok egy sorozatot, ahol írókkal, költőkkel, mesélőkkel beszélgetek a munkájukról, és arról, hogy ők vajon szerettek-e olvasni gyerekkorukban, és hogyan kezdték a pályájukat. 

Ígérem, hogy sok hasznos, és érdekes információt fogtok hallani.

Főleg arról, hogy nem mindig úgy alakul az életünk, ahogy szeretnénk, és hogy soha sem késő elkezdeni.

Ha az írónőről többet szeretnél tudni, itt találod a verseit:

Gyerek versek

Felnőtt versek

Mesék   és  mesék   és  mesék

Könyveit megvásárolhatod itt, és itt.

 

Jó szórakozást!

Kérlek javasolj nekem beszélgetőtársat!

 

Kriszta