A gyerekekért

Börtönbe zárt gyerekek

2017. március 16. - Rádiós Kriszta

 Krisztakicsi

Ugyan nem tartozik szorosan az olvasáshoz a következő téma, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.

Ugyanis a mai gyerekek nem csak az olvasás hiánya miatt szenvednek hátrányt, hanem a túlzott féltés miatt is.

A mostani gyerekek, (persze vannak kivételek) úgy élnek, mintha börtönben lennének. Szinte sehova sem mehetnek egyedül, és oda is autóval.  Minden percük be van osztva, és ráadásul semmit nem csinálnak a tanuláson, a különórákon, és az internetezésen kívül. 

Amikor én gyerek voltam, már óvodába is egyedül jártam. Tudom, hogy akkor kevesebb volt az autó, de akkor is figyelni kellett, de én már olyan korán megtanultam önállóan közlekedni, hogy még most, felnőtt koromban sem tudok anélkül átmenni egy úttesten, hogy automatikusan körül ne néznék. A gyerekeim, is gyalog jártak iskolába, és semmi bajuk sem történt. (Pedig még kutyákkal is találkoztak.)

Van egy ismerősöm, aki a három éves gyerekét, még mindig leviszi a lépcsőn, mert fél, hogy elesik rajta. És, lehet, hogy leesik, és megüti magát, de legközelebb már ügyesebben fog esni. Bár tudom, hogy ezt csupa szeretetből teszi, mégis rosszat tesz vele, mert a gyereknek meg kell tanulnia a lépcsőn is közlekedni. Ráadásul egész hátralévő életében tartani fog a lépcsőktől, mert ezt tanulja meg. 

Egy másik ismerősöm, még minden reggel elkíséri a hetedikes lányát az iskolába, és haza is kíséri. Persze tudom, hogy nagyon sok rosszat hall az ember elrabolt gyerekekről, (megjegyzem, hogy szerintem régen is volt ilyen) de inkább azt kellene megtanítani nekik, hogy mit kell tenniük ilyen esetben. Például az én gyerekeim, még a szomszéd autójába sem ültek be soha, hiába is könyörögtek nekik, mert azt tanulták, hogy senkivel sem mehetnek el, sehova. (Mellesleg bármelyikünk szomszédja is lehet pedofil.)

Amikor a legnagyobb fiam óvodás lett, az óvónő elmondása szerint, ő volt az egyetlen, aki villával is tudott enni, mert a többiek szülei attól féltek, hogy kiszúrják a gyerekeik a szemüket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mivel három pici gyerekem volt, nem volt időm őket egyenként etetni és öltöztetni, ezért gyorsan meg kellet tanulniuk önállónak lenni.

Tudom, hogy mindezeket azért teszik a szülők, mert nagyon szeretik a gyereküket, és mindentől meg akarják óvni, de én úgy gondolom, hogy inkább arra kellene megtanítani őket, hogyan oldják meg a problémákat.

Szerintem egy szülőnek az a feladata, hogy a gyermekét felkészítse az életre. És az életben valóban történnek rossz dolgok, amiket nem tudunk elkerülni, de fel tudunk készülni rá. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk ne fulladjon bele a vízbe, ne a víztől tiltsuk el, hanem tanítsuk meg úszni! Én ezt tettem! Az én fiaim, még kötni, és varrni is tudnak, nem is beszélve a házimunkáról, és a barkácsolásról. Hiszen nem lehet tudni, hogy hova veti el őket a sors, és milyen tudásra lesz szükségük a boldoguláshoz. (Abban biztos vagyok, hogy ez hasznosabb, mint a szinusz tétel.)

Sokan panaszkodnak, hogy a mai fiatalok semmihez sem értenek, és ezt én magam is tapasztalom. Aki gyerekkorában nem végez semmilyen munkát, nem mosogat, nem főz, nem takarít, nem tud beverni egy szöget, nem segít a szüleinek, attól nem lehet elvárni, hogy felnőtt korában (főleg kamasz korban, amikor egyébként is lázadnak) egy dolgos, szorgalmas ember legyen, hiszen nem azt tanulja meg. 

Mindenki azt mondja, hogy a mai gyerekeket csak az internet, meg az okos telefon érdekli. de, kérdem én, hogy engednek nekik mást is? Elmehetnek a tóhoz sétálni a barátnőikkel? Elmehetnek egyedül focizni a játszótérre? Elmehetnek az utcára bújócskázni? Elmehetnek egyedül fogócskázni a parkba? Csinálhatnak valamit egyedül? 

Tudom, hogy lehorzsolhatják a térdüket, tudom, hogy eltörhet a karjuk, tudom, hogy rosszat is csinálhatnak, de azt is tudom, hogy az élet, és a szabadság a legjobb tanítómester. Ezek az élmények formálják őket, ahogy minket is formáltak, tanítottak. Emiatt lett belőlünk az, akik vagyunk. Csak gondoljunk a gyerekkorunkra. Biztos, hogy csak veszélytelen, és normális dolgokat műveltünk? Igen, az élet veszélyes, de szórakoztató is egyben!

Végül visszakanyarodva az olvasás fontosságára. Ha egy gyerek sokat olvas, több kalandban lehet része, és nagyon sokat tanulhat belőle. Hiszen minden könyv, egy külön élet, ami tele van tapasztalatokkal, konfliktusokkal, és érzésekkel.

Engedjétek ki a gyermekeiteket a börtönből, és meglátjátok, hogy az okos telefonjukat unalmasnak fogják találni, és szépen lassan leteszik! 

Boldog életet mindenkinek!

 

Kriszta

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr9612342969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tolnainé Korcz Ilona 2017.03.17. 09:49:15

Kedves Kriszta! Örömmel olvastam az írásodat! De kérlek, változtass a betűtípuson, mert nagyon nehezen olvasható a tartalmilag nagyon értékes szöveged! Várom a további írásaidat is! :) :)

Rádiós Kriszta 2017.03.17. 19:05:19

Kedves Ilona!

Köszönöm, hogy szóltál. Átállítottam. Remélem, hogy így jobb lett.

Szép napot!

Kriszta

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu