A gyerekekért

Miért nem olvasnak a mai gyerekek?

2017. március 09. - Rádiós Kriszta

   

Az egyik ok, amiért elindítottam a Momó Rádiót, az volt, hogy szerettem volna a mai gyerekeket rávenni az olvasásra. Én nagyon sajnálom őket, hiszen egy fantasztikus dologtól esnek el. Azt hiszem, ezt azoknak, akik szeretnek olvasni, nem kell részleteznem.

Először is, megkérdeztem a gyerekeket, hogy miért nem szeretnek olvasni. Olyan válaszokat kaptam, hogy unalmas, nem értik a szöveget, hosszú, és sok időt elvesz.

Ezután elolvastam a témában megjelenő cikkeket, tanulmányokat, és a következő tanulságot vontam le:

A gyerekek azért nem szeretnek olvasni, mert:

- Nem olvastak nekik óvodás korukban, ezért nehezebben képzelik el a történetet.

- Kevés olvasó embert láttak, így ebben nem tudják utánozni a felnőtteket.

- Nem tudnak jól olvasni, ezért csak az egyes szavak elolvasására koncentrálnak, így a szöveget sokszor nem is értik. 

- Túl gyors az írás-olvasás tanítás, emiatt nehezebben tanulnak meg olvasni.

- Egy-egy szöveget, tízszer, hússzor olvastatnak el velük, így azt tanulják meg, hogy az olvasás unalmas.

- A kötelező olvasmányok többsége nagyon vontatott, és sokszor nem is gyerekeknek való.

Én, aki nagyon szerettem olvasni, egyszerűen képtelen voltam a kötelező olvasmányokon átrágni magam. A Kincskereső kisködmönt annyira utáltam, hogy még ma is összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok. Szerintem nem gyerekeknek való. Az Egri csillagokat legalább hatszor kezdtem el elolvasni, (felnőtt fejjel is), de egyszerűen nem jutottam a végére.

Bizony, ezek az iskolában megtapasztalt rossz élmények nagyon rá tudják nyomni a bélyegüket, a későbbi életünkre.

De, akkor mi a megoldás, hiszen iskolába kell járni, és a kötelezőket is el kell olvasni?

Szerintem rém egyszerű az egész. Először is ahhoz, hogy egy szöveget megértsünk, jól kell tudnunk olvasni. Mert, ha túl lassan olvasunk, a mondat végére elfelejtjük, hogy mi volt az elején. Igen, ám, de ez csak úgy megy, ha sokat gyakoroljuk az olvasást.

Azt javaslom, hogy közösen menjünk el a gyerekkel a könyvtárba, ( vagy könyvesboltba, antikváriumba) már akkor, amikor még nem is ismeri a betűket. Válasszunk a gyerek érdeklődésének megfelelő könyvet. Például, ha az autókat szereti, akkor autósat, ha a focit, akkor focisat, ha az öltözködést, akkor öltözködőset. Mondjuk el neki, hogy miről szól a könyv, és ő válasszon. Fontos, hogy a betűk nagyok legyenek, és ne legyen vastag a könyv. Tulajdonképpen, addig, amíg nem tanul meg jól olvasni, teljesen mindegy, hogy mit olvas, csak gyakoroljon. Ez, akár még képregény is lehet.

Amikor 16 éves voltam, faltam a pöttyös könyveket. Aztán egyszer az egyik ismerősöm megjegyezte, hogy az ő 14 éves lánya, már nem ilyen gyerekkönyveket olvas, hanem az Elfújta a szelet. Kicsit szégyelltem magam, hogy dedósnak néznek, ezért elmentem a könyvtárba, és ki vettem azt a könyvet. Szörnyű élmény volt. Nem is olvastam ki akkor, majd csak jó húsz évvel később.

Egy másik ismerősöm, most negyven felett kezdte elolvasni azokat a klasszikusokat (pl: Nyomorultak, Anna Karenina stb...) amin fiatal korában nem tudta átrágni magát. Sok mindent az ember, csak érettebb fejjel tud megérteni.

De, ugyan így gondolkodom a mesekönyvekről is. Sokan nem értették, hogy felnőtt fejjel, miért olvasom a Harry Pottert, hiszen az gyerekeknek való. Erre én azt szoktam válaszolni, hogy nem fosztom meg magam, egy fantasztikus kaland élményétől, csak azért, mert mások szerint kinőttem belőle. 

Szoktam rendezvényekre járni, ahol kezembe veszek egy mesekönyvet, és elkezdek hangosan olvasni. Rendszerint a felnőttek is körém gyűlnek, és hallgatják a mesét. A Manó Móka nevű programom pedig kifejezetten arról szól, hogy rávegyem a gyerekeket az olvasásra. És, ez mindig sikerül. Az egyik művelődési ház vezető, egyszerűen nem hitt a szemének, amikor azt látta, hogy hat gyerek, önként és dalolva, hangosan olvas a többieknek.

A lényeg, hogy nem vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek jó, az nem biztos, hogy a másiknak is. Ezért próbáljunk meg olyan könyvet adni a gyerek kezébe, ami érdekli. Aztán, ha rájön, hogy az olvasás milyen szórakoztató, és hogy ez által mennyi mindent megtanulhat, hogy minden egyes könyv egy-egy élet, egy-egy ember, egy-egy sors, hogy a történetek által megtudhatja, hogyan oldhatja meg a saját konfliktusait, akkor nyitott, és boldog emberré válhat.

Honnan tudom?

Mert én is az vagyok!

Én hiszem, hogy még nem késő. A gyerekeknek meséket kell olvasni. És nem csak a legkisebbeknek, hanem bátran ajánlhatom kortól függetlenül mindenkinek!

Most mondhatjuk, hogy nincs rá időnk, hogy a nagymamák, már nem szeretnek mesélni, és talán már a felnőttek sem szeretnek olvasni, hogy más a világ, de ez nem igaz.

Szerintem a mesehallgatásra óriási szükség van!

Olvass mesét a gyerekednek! Ha nincs időd, kedved, vagy már minden mesét elolvastatok, hallgassátok a Momó Rádió hangos meséit!

 

                                              kattints ide

A bejegyzés trackback címe:

http://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr912324033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

krisztina50 2017.03.10. 08:54:49

Az olvasás nem könnyű szórakozás : képzeletalkotás a megfelelő olvasási technika által - de, ha egyszer megízleljük, rátalálunk arra az írásműre, amelybe bele tudjuk magunkat képzelni, azaz azonosulunk a szereplőjével, csak idő és további nekünk való könyv elolvasása adhat sikerélményt. Ezért igaz a megközelítésed Kriszta, amikor arról írsz, hogy érdeklődési körnek megfelelő könyvet válasszunk, és ez minden korosztályra érvényes. Többek között az "egyénre szabottság" hiányában fordulunk el a kötelező olvasmányoktól. Életünk során átélt események, szerzett tapasztalatok módosítják egy-egy könyv átélhetőségét, élvezhetőségét - ebből ered, hogy egy és ugyanazon írásmű tetszése - vagy elutasítása életünk más-más korszakában változik. Eluralkodott képi világunkban leszokunk a "megerőltető munkáról" = a képzeletalkotásról - és ez a televízió megjelenésével kezdődött el, s fokozódott fel napjainkra.