A gyerekekért

Szeretnéd, ha gyermeked boldogulna az életben?

2017. március 01. - Rádiós Kriszta

 

 “Nem a mesék árulják el a gyerekeknek, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy léteznek.
  A mesék azt árulják el, hogy meg lehet őket ölni.” 
                                                                                                                                 G. K. Chesterton

                                                                         Fantázia.


            Sokan úgy gondolhatják, hogy a fantázia nem éppen a legfontosabb tulajdonság az ember életében, de nincs igazuk. Mert az a dolog, amit nem tudunk elképzelni, azt megvalósítani sem tudjuk. A képzelet szárnyalása nem csak a gyerekeknek fontos, hanem a felnőtteknek is.
           Jómagam, szinte minden nap elmenekülök a saját világomba, amikor megtervezem a napomat, vagy éppen azt, hogy aznap mit főzök.
          Mindezt a meséknek köszönhetem. A meséknek, amit gyermekkoromban a nagymamám mesélt nekem. Ezek annyira fontos dolgok, hogy még most, 40 év távlatából is tisztán emlékszem rájuk. De nem csak a történetekre, hanem azokra az érzésekre, amiket kiváltottak belőlem.
         Akkor tanultam meg, hogy a jó elnyeri jutalmát, és a rossz a büntetését.
         Akkor értettem meg, hogy az emberek milyen sokfélék, és nem lehet mindenki királylány, de mindenki lehet a mese végén boldog.
         Akkor tanultam meg, hogy az állatok, igenis érző lények, és ha jól bánnak velük, akkor a barátaink lehetnek.
        Akkor értettem meg, hogy a jó dolgokért kell, és érdemes harcolni.
        Akkor határoztam el, hogy soha nem adom fel az álmaimat.
        A mesékben annyi érzés, tanulság, és szórakozás van, ami felkészít mindenkit az életre.
        Annyira szerettem a meséket, hogy legszívesebben egész nap azt hallgattam volna, de a nagymamámat korán elveszítettem, és utána már nem volt, aki meséljen nekem.
        Ezért elhatároztam, hogy nagyon gyorsan megtanulok olvasni, és akkor már egyedül is élvezhetem a csodálatos történeteket.
Így is tettem, és nemsokára már faltam is a mesekönyveket, hogy azután délutánonként én mesélhessek a szomszéd gyerekeknek.
        Később, amikor felnőtt lettem, le is írtam gyermekkorom fantáziavilágát, ebből születtek meseregényeim:
                             Hechlovszky Krisztina: Momó és a manótitok
                             Hechlovszky Krisztina: Momó a kastélyban



                                                                          Kreativitás

            A kreativitás, a másik fontos dolog az életben. A mesékben a főhős, mindig más módon jár túl a gonosz eszén.
           Ebből azt tanultam meg, hogy minden problémára van megoldás, csak gondolkodni kell.
           Vajon a TV előtt ülő gyermek, aki minden információt készen kap, megtanul gondolkodni? Sajnos nem. Miért is tenné, hiszen mindig vannak, akik megteszik helyette.
           Az egészen kicsi gyermek még nem tudja különválasztani a fantáziavilágot a valóságtól. Az, akinek olvassák a mesét, kérdéseket tud feltenni az olvasónak. Úgy érezheti, nincs egyedül, hiszen a mesélő is vele együtt éli át a történetet.
          Vajon a TV előtt ülő gyermek nem érzi magányosnak magát? Vajon nem ijed-e meg némely szereplőtől? Vajon van-e valaki, aki elmagyarázza neki a valóság, és a fantázia közti különbséget?
          Azt hiszem, ezekre a kérdésekre, mindenki tudja a választ.
          Azoknak a gyerekeknek, akiknek olvassák a mesét, sokkal élénkebb a fantáziájuk, sokkal jobb a rajzkészségük. A mesehallgatás fejleszti a szövegértést, a szókincset, a koncentrációt, és az empátiát. 
           A kreatív ember, nem csak a rajzolásban tudja kamatoztatni tudását, hanem a munkájában is.                 Egy-egy feladat megoldásához, bizony nem csak tudás, hanem kreativitás is szükséges, mivel a problémákat többféleképpen is meg lehet oldani.
            Persze nem azt állítom, hogy a TV, és a mesefilm egy rossz dolog, hiszen én is nagyon szeretem őket, csak tudni kell, mikor, mit, és mennyit használjuk.
                                                
Szerintem a mesehallgatásra óriási szükség van! A mesehallgatás neveli olvasóvá a gyerekeket, és a közös élményt a szülővel soha sem fogja elfelejteni. Ez egy örök kötődés marad!

Ha, egyszer-egyszer nincs időd mesét olvasni a gyerekeknek, vagy szeretnéd utazás közben lekötni, hallgassátok meg a a Momó Rádió meséit!

                                            Ezért is jött létre a Momó Rádió.

          Hiszen ha Szabó Gyula meséli el nekünk az egyik magyar népmesét, akkor az visszarepíthet gyermekkorunk fantáziavilágába, és talán az együtt történő mesehallgatás közelebb hoz minket gyermekeinkhez.

                                                           kattints ide

A bejegyzés trackback címe:

http://gyerekek.blog.hu/api/trackback/id/tr7112303599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.